Mint minden autókiállításnak, így a genfinek is megvannak a maga fekete bárányai. A Buforival és bazári műanyag luxusautóival már foglalkoztunk korábban, most viszont olyan járművek kerülnek terítékre, amelyek igényesen vannak ugyan összerakva, mégis a szerkesztőség tagjain egyszerre lett úrrá a hányinger és a röhögőgörcs, amikor megláttuk őket.

Kezdjük a sort mindjárt a durvábbik darabbal, a Sbarro Autobau modelljével. A képeket elnézve joggal merül fel az emberben a kérdés, mi a fene lehet ez? Nekem első pillantásra egy aknaszedő harckocsi ugrott be, de azokat ugye nem szálerősítéses műanyagból készítik, hanem jóféle acélból. Aztán rájöttem, hogy inkább az állatvilág berkeiben érdemes szétnézni, hogy megfejthessük, miből meríthettek ihletet a kocsi tervezői. Nem kell semmi különlegesre gondolni, itt a megoldás.

Franco Sbarro a híres svájci autóversenyzőnek, Fredy Leinhardnak ajánlotta a modellt, bár őszintén szólva e gesztus még a V12-es, 500 lóerős Ferrari motor és a felhasznált csúcsminőségű alapanyagok fényében is inkább sértésnek tűnik, mint elismerésnek.

Azért a Fornasarisnak sincs miért szégyenkeznie, hiszen ők is megtették, amit megkövetelt a haza. Rajzoltak, fűrészeltek, hegesztettek, rendereltek és végül egy narancssárga békával gazdagították a genfi állatkertet. Igen, ez egy buggy. Más is épít ilyesmit, azzal az apró különbséggel, hogy nem cipeli el Genfbe, pláne nem állítja ki. Nem úgy a Fornasaris! Amikor megláttam az autót, arra gondoltam, a tervező biztos egy koliszobában lakott a Spyker PekingParis SUV-jának megálmodójával. Tudják, együtt szívunk, együtt nevetünk. Na ez a kis béka legalább olyan jól sikerült, mint a Spyker szappantartója.

Műszaki paramétereiről egyelőre nincsenek információink, de nem hiszem, hogy érdemes több szót vesztegetni rá, mint a Sbarro-féle csótányra.