Semmi elementáris, semmi különösebb megrázkódtatás – a változás mégis azonnal érezhető.  Itt a megújult 3-as BMW.

A 2005-ben debütált BMW 3-as sorozattal alapjában mindenki meg lett volna elégedve. Csak az a „volna” ne lett volna: az inkrinimált részlet a közönséget alaposan megosztó, egyesek szerint a koreai tucatautókra jellemző hátsó lámpa volt. Aligha meglepő hát, hogy az idei modellfrissítéskor ezt is átrajzolták a tervezők. Méghozzá alaposan: nőtt a bura mérete, megváltozott a formája és természetesen a betét is, amely néhány részletében új 7-es BMW-jére emlékeztet. A mai kor követelményei szerint a világítótestek LED-esek. A lökhárító is teljesen új.

Oldalról a faceliften átesett modellt viszont jószerivel tényleg csak a márkafanatikusok ismerik fel, hiszen itt az egyedüli változást az új, megnövelt méretű külső visszapillantó tükrök jelentik.

Bár az első fényszóró formája alapvetően nem változott meg – a legfőbb eltérést az elődhöz képest a szintén az új 7-es BMW-jéhez hasonló LED-es irányjelzők jelentik –, a 3-as BMW eleve kitűnően sikerült frontrésze jól észrevehetően megváltozott. Méghozzá előnyére. Ez részben az új, az elődénél lényegesen sportosabb lökhárítónak, a leheletnyit módosított veséknek, no és legfőképpen a motorháztető közepén, a jelvény két oldalától induló, V-alakú élnek köszönhető.

Az utastérhez is csak óvatosan nyúltak hozzá a tervezők – drasztikusabb lépésre nem is volt szükség, hiszen a belsőt eddig sem nagyon kritizálta senki. A műszerfal tehát ugyanolyan ergonomikus mint az elődmodell esetében, éppen olyan mintaszerűen finoman működnek a kezelőszervek, és az összeszerelési minőség is hasonlóan első rangú. Legfeljebb az elődmodellből átülőknek tűnhet fel, hogy néhány helyen új, jobb minőségű anyagokat alkalmaztak. Sajnos, a kevésbé előnyös tulajdonságok is maradtak: a szériaülések magasságállítási mechanizmusa egész egyszerűen nem méltó ehhez a kitűnő autóhoz, és a hátsó lábtér sem nevezhető éppenséggel fejedelminek. Más kérdés, hogy ezzel a két malőrrel végére is értünk a kritizálható elemeknek – jó néhány prémium kategóriás vetélytárs boldog lenne ennyivel.

A kétliteres, közös nyomócsöves dízelmotor gombnyomásra indul. Hidegen ugyan még hallatja a hangját, ám már ekkor sem rezegteti a kormányt és a váltókart. Az viszont már az első néhány gázadásnál felsejlik, hogy mire is képes a 177 lóerős, 350 Nm nyomatékkal rendelkező motor. Az autó már alacsony fordulattól erőteljesen húz, és a vehemencia nem hagy alább később sem – még autópálya-sebességről kigyorsítva is határozottan indul meg autó. Ehhez pedig nem is feltétlenül kell visszaváltani hatodikból ötödikbe. A végsebesség tekintélyes 230 km/óra – még egy-másfél évtizede is elképzelhetetlen érték lett volna ez egy kétliteres turbódízel esetében, akárcsak 7,9 másodperces 0-100-as sprint.

De ez még nem minden: a gyárilag megadott átlagfogyasztás mindössze 4,8 liter 100 kilométerenként. A valóságban persze valamivel többet fogyaszt a 320d, de tény: az autópályán, 130 km/órás tempó mellett, két személlyel a fogyasztásmérő óra mutatója az öt litert jelző rovátka körül mozog. Az imponálóan alacsony fogyasztás és károsanyag-kibocsátás mögött nemcsak a korszerű konstrukciójú motor áll, hanem a BMW EfficientDynamics rendszere is. Ennek egyebek mellett része a motort várakozás közben automatikusan leállító, majd a kuplungolásra újraindító start-stop rendszer, a fékezés energiáját az akkumulátorba visszatápláló fékenergia-visszanyerés, vagy a motorról leválasztott meghajtású vízpumpa. Zseniális ötlet, hogy a hűtőrács mögötti lamellák egészen addig nem engednek hűtőlevegőt a motorhoz, amíg az nem éri el üzemi hőfokát. Ezzel javul a légellenállás, a motor hamarabb melegszik fel – a végeredmény pedig ismét az alacsonyabb fogyasztás.

Az élvezetés vezetés – BMW-ről lévén szó – magától értetődő módon jár a 320d Limousine-hoz is. Egyedülálló érzés, amint az erő a hátulról tolja az autót. Emellett természetesen mintaszerű a kormányzás, megingathatatlan a stabilitás. A rugózás ugyan feszes, de szerencsére távolról sem kényelmetlenül kemény. A fékek hatásfoka igazi német prémiumautóhoz illő.

Akárcsak a biztonsági színvonal: a 3-as BMW könnyedén hozta az EuroNCAP törésteszten az ötcsillagos eredményt. A kitűnő eredmény az alapból is teljes biztonsági felszereltség, no meg az átgondolt konstrukciójú, könnyű, ugyanakkor igen merev karosszéria érdeme.

A BMW 320d Limousine 8 767 000 forintos alapárával éppenséggel nem mondható olcsónak. Erre az összegre ráadásul eleve érdemes rászámolni két, két és fél millió forintot néhány extrára. A fényűzéshez még mélyebben kell a zsebbe nyúlni. Mindennek ellenére a BMW 320d Limousine nagyon jó vétel lehet azoknak, akik tudják értékelni az egyedülállóan nívós műszaki tartalmat, az egyedi dizájnt, valamint azt a hagyományt és életérzést, amelyet a kék-fehér propelleres márkajelvény jelent szerte a világon.