A Volkswagen bizonyítja hogy nem a gyors típusváltás a jó autó titka, hiszen már hét éve álja a sarat a Polo, miközben évek óta Európa legnépszerűbb autója. Előtte a Peugeot 206-os kaszált, míg a kis szépséget le nem cserélték vicsorgó utódjára.

It’s Polo’s Times 

A történet a hetvenes évek elején kezdődött, mikor megkapták a VW-nél a választ, hogy mivel cseréljék le faros, hátsókerekes modelljeiket. Szépen elcsaklizták a frissiben bekebelezett Audi-nak a vadonásúj modelljeit, így lett 1973-ban az Audi 80-ból Passat, 1975-ben az Audi 50-ből pedig Polo. Közben kifejlesztettek egy közbülső mutánst, 1974-es golfot (még a neve is mutáció, hiszen a Polo egy sport, a Passat pedig egy szél, azaz egy természeti képződmény, a golf pedig mindkettő, egy ütögetős sport, és egy folydogáló tengeri áramlás is egyben.) 

Igy az 1975-ben megjelent első széria egyszerűen csak az Audi 50-es olcsó változata volt. A kis kereklámpás modellt vagy sportos már-már kupészerű háromajtós ferdehátú változatban, vagy a kis fura kétajtós szedán karosszériával (néhány piacon Derby néven) volt kapható. 900 köbcentis, valamint 1,1 és 1,3 literes benzinmotorokkal volt elérhető.(A GT változatba, valamint az Audi-kba csak az utolsót szerelték.)

A második generáció már Audi változatban nem készült, népszerű újítás volt a kétajtós kombi karosszéria, kiegészítve a másik két változatot. Formája nem sokban tér el az első változattól, a ferdehátú nagyobb hátsó ablakokat kapott, a krómdíszítéseket sportos fekete betétekre cserélték, még a B-oszlop is erre a sorsra jutott. Annyira jól fogyott a modell, piacvezető volt Európában, hogy a modellfrissítésre is kilenc évet kellett várni, és az így még sportosabbá kozmetikázott modell még öt évet kihúzott a kínálatban. Igazság szerint formatervben nagyobb volt a különbség a facelift esetében, mint az első két generáció között. A motorok táján három két újdonság született, egyik a dízelmotor, másik a minden Polo GTI ősanyja, a Polo G40, az 1,3 literes motor kompresszoros változatával, 105 lóerővel. A legkisebb motor már kikerült a gyártásból, az 1,1 litereset viszont szállították a Trabantokhoz is. Ebből a generációból még szép számmal futkorásznak útjainkon.

1995-ben érkezett a pufi csíklámpás harmadik generáció, amelynél a limuzin és a kombi változat már négy ajtóval készült. A motorválaszték immár kilencféle benzines és kétféle dízel erőforrásból állt. Itt is megérkezett 2000-ben a menetrendszerinti ráncfelvarrás (az első generáció is kapott 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmából) és természetesen itt is sportosra vették a figurát, de elhagyták a mostoha sorsa jutott kombi karosszériát.

Még tovább puffadt, és a modern karosszérián kicsit furi kereklámpákat (a pici Lupo után szabadon, de pont mint az E-s Mercié) kapott, amik nem álltak igazán jól a modern karosszérián, ezt jobb meghagyni a Jaguarféle retro járgányoknak. Ebből sem készült már kombi verzió, a motorválaszték pedig kilenc tagura csökkent. Megjött az álterepes, de nagyon vagány Polo Fun, Off-Road kiegészítőkkel, de öszkerékhajtás nélkül. 2005-ben érkezett a kisportolt frissítés, kiköszörülve a design fiaskót, sokkal harmonikusabb formatervvel.

 Arcfelvarrás

Először is kontaktlencsét kapott, hiszen elvesztette ódivatú kerek okuláréját a Polo a modellfrissítés folyamán. Az öreges kereklámpák közös morcos búra alá kerültek. A hűtőrács és a lökhárító Passat-os és Audi-s elemeket ötvöz, persze még a négykarikások 2005 előtti generációiból. A frissítések tipikus (és költségtakarékos) jellemzője, hogy oldalról nem változott szinte semmi, hiszen a lemezekhez nem nyúlhattak. Csak a trendeket követve az index felköltözött a sárvédőről a tükrökre, valamint színre fújták a védőcsíkokat. Az új orral, fényszóróval és indexekkel nem csak sportosabb, de jóval elegánsabb is az új Polo. Ezt csak fokozza az Alfásan lehúzott ablakkal és kerek lámpabetétekkel megbolondított hátsó. Persze ez a fertály is kapott a fronthoz hasonlóan óriási márka plecsnit az identitászavar elkerülése végett.

Ülésrend

Belül a megszokott, kissé komor, de kényelmes, funkcionális Volkswagen belső vár minket kis módosításokkal. Új órák a műszerfalon, új kártyatartó rekesz egészíti ki a tároló arzenált, mindegyik frissített Polo-ba jutott a finoman megújult, méretes négyküllős kormánykerék (felárért ugyancsak méretes majdnem sportos háromküllős), ám mind rendelkezik a csodálatos elektrohidraulikus, sebességfüggő szervokormánnyal, ami régebben csak a drágább modellek büdzséjébe fér bele. Minden esetre az összkép maradt tipikus Volkswagen, minden kicsapongást nélkülöző példás német ergonómia, igazi germán funkcionalitás. Minden könnyen kezelhető, kézreesik és tartós, minőségi anyagokból van. Jó hír a messzi galaxisokból érkező csíkembereknek, hiszen csak ők férnek el még ennél eggyel nagyobb kategóriában is A hátsó-középsőülésen, hogy az egyszerű gyomorsimogató derékövet hárompontos biztonsági övre cserélték, sőt kobakjukat már ők is fejtámlán pihentethetik. Ez egy igazi mérföldkő az intergalaktikus diszkrimináció ellen folytatott küzdelemben. Biztonság terén már széria oldallégzsák és új ABS kényezteti a dodzsemezni vágyókat.

Az alap Trendline felszereltség része a visszapillantókba integrált indexek, a meglepően jól szóló négy hangszórós CD-s rádió, a már említett elektrohidraulikus kormánymű, minden irányban állítható kormányoszloppal. Ezenkívül még a rengeteg tárolórekesz és két hátsó pohártartó, egyben lehajtható hátsó üléspad a 270 literes csomagtér 1030 literesre bővítésére.

A Comfortline minőségi anyagokat, elektromosan állítható és fűthető tükröket, komfortüléseket, rádiós központi zárat, és egyéb finomságokat tartalmaz alapáron. Sajnos az ESP csak feláras extra.

Hány lovas Polo?

Tökéletes váltó, jó kormányzás és rugózás, viszont közepes futómű és még kicsit annál is rosszabb fék jellemzi a kis Volkswagent.

A mindössze három hengeres 1,2 literes benzinmotor 70 lóerős, kellemes 5,5 literes alapfogyasztással. Az 1,4 literes már négy hengerrel és nyolcvan lóerővel, valamint 132Nm nyomatékkal 175km/h végsebességre és 12,2 sec-es gyorsulásra képes, 6,5 literes átlagfogyasztás mellett. Még komolyabb az 1,6-os 105 lóerővel, 153Nm forgatónyomatékkal, ez már 192km/h-ra és 10,4s gyorsulásra elegendő, de itt már 7 liter feletti az átlagfogyasztás. A kisebb dízel szintén három hengeres, 1,4 liter lökettérfogattal, 70 lóerővel, 155Nm-el, ami 164km/h végsebességre és 14,6-os „gyorsulásra” elegendő, viszont az öt liter alatti átlagfogyasztás kárpótol mindenért.. Ez kapható kicsit harapósabb turbóval és elektronikával, ami 80 lóerőre, 195Nm-re tette a lécet. Evvel mindjárt kellemesebb 174km/h és 12,8sec tartozik, azonos fogyasztás mellett. A legcombosabb dízel 1,9 literes, 100 lóerővel és 240Nm-el. Evvel a motorral 188Km/h a végsebesség és 10,7s a gyorsulás mindössze 5 literes átlaggal.

Pólóbérlet

Legolcsóbban 2,3 millió körül ülhetünk egy fapados Polo-ba, 1,2-es benzinmotorral, minden extrák nélkül. Listaáron kb. 3,2 millióért Comfortline felszereltséggel 1,4 literes modellt, ICE kivitelben, automata klímával vásárolhatunk, de az ár akciókkal még 3 millió alá is süllyedhet. A szerényebb de takarékosabb 1,2-es modellel pedig további százezreket spórolhatunk. Az olajkályhás változatoknak tetemes, közel félmilliós a felára az előbbiekhez hasonló kivitelek esetén, azon pedig sok-sok liter benzint vehetünk.

Összegzés

A Polo nagyon jó autó, minden megvan benne, ami a család kedvencévé teheti, majdnem, csak az a pici szikra hiányzik. Amúgy igazi legendás Volkswagen, és nem utolsó sorban tartós, minőségi járgány.