Ami jó, azon nem kell túl sokat változtatni – gondolhatták a Suzuki illetékesei, amikor kiadták a tervezőgárdának az utasítást az új Swift kifejlesztésére. Szó, ami szó, a kisautók mezőnyében a Swift leköszönő generációja még ma sem tűnik avíttnak, de lehet, hogy egy picivel több kreativitás és merészség elkelt volna.

Valószínű, hogy a laikusok aligha tudják egymástól megkülönböztetni a két legutóbbi Swift-generációt, de még az autókat jobban ismerőknek is mereszteniük kell a szemüket, ha az utca forgatagában ki akarják szúrni maguknak a márka legújabb üdvöskéjét. A változások ugyanis leginkább csak akkor tűnnek fel, ha a két kocsi egymás mellett áll – a típus elterjedtsége miatt ez valószínűleg gyakran előfordul majd. Ilyenkor a szemlélő úgy érezheti, hogy az újdonság – noha a formaterv szinte változatlan – valahogy érettebbé vált, megkomolyodott elődjéhez képest. Nem is annyira a méretnövekedés – a kocsi hosszúsága 90, szélessége 5, magassága pedig 10 mm-rel nőtt –, sokkal inkább a kifinomultabb részletek miatt van ez így. Noha például az első lámpatestek formája emlékeztet a régiekre, azok lényegesen nagyobbak lettek, ami eleve komolyabbá teszi az Swift tekintetét. Az összhatást nagyban javítja a korábbinál sokkal vonzóbb megjelenésű lökhárító és a hűtőrács is előnyére változott. A motorháztető kialakítása is más.

A Swift profilból sem ment át drámai változáson. Itt is csak apró finomításokat eszközöltek: valamivel nagyobbak lettek a hátsó ajtón lévő szélvédők (ami ránézésre persze nem látszik), sőt a hátsó „elefántfület” egy kicsit át is rajzolták. Ez utóbbi miatt, no meg az új, jobban előrenyúló hátsó lámpaburáknak köszönhetően egy leheletnyivel kevésbé tűnik vaskosnak a C-oszlop.

A dizájnerek a far megrajzolásakor se engedték el magukat túlzottan, de talán még mindig ebből a nézetből módosult a legfeltűnőbben a kocsi. A legfeltűnőbbek a korábbiaknál jóval nagyobb és lényegesen mutatósabb hátsó lámpák, az új lökhárító és a szintén áttervezett csomagtér-ajtó. Apróság, de az összhatást mégiscsak befolyásolja némileg módosított formájú szélvédő és a fölötte lévő, a korábbinál markánsabb légterelő. Még egy dolog: a tetőantenna elölről hátra került.

Az utastérhez talán egy kicsit bátrabban nyúltak hozzá, legalábbis, ami a műszerfalat illeti. Az új Swift műszerpultja minden tekintetben előrelépést jelent az elődhöz képest: a felhasznált anyagok igényesebbek, a dizájn pedig lényegesen szofisztikáltabb. A legfeltűnőbb a korábbinál sokkal szebb és jobb fogású, a magasabb felszereltségi szintekhez alapáron járó multifunkciós bőrkormány, és szerencsére a kopár műszeregységet is mutatósabbra cserélték le. A kicsit nagyzoló piros műszerfal-világítást sokkal megnyugtatóbb fehérre változtatták, amely szín egyébként is jobban illik az autó jellegéhez. A minőségi atmoszféra megteremtésében a teljesen áttervezett, a mai divatnak megfelelő kialakítású középkonzol is jelentős szerepet játszik. Új a rádió és a klíma kezelőpanelje is – a jobban felszerelt, automata légkondival ellátott változatokban ez utóbbi digitális kijelzőt kap. A sebességváltó-kar maradt a régi, ami még nem is lenne baj, az viszont már kevésbé előnyös, hogy a középkonzol alsó részének kialakítása enyhén szólva elnagyolt.

Jóllehet, némi minőségi ugrás az utastér egyéb részein is tetten érhető – kárpitbetétek az ajtókon, decens díszítés, új, igényesebb kárpitok, valamivel jobb műanyagok –, de az általános érzet nem változott lényegesen. Egyrészt, mert az ülések formáján gyakorlatilag nem változtattak – vagyis azok formázása aránylag szerény – és a térkínálat sem nőtt olyan mértékben, mint ahogy az az aránylag jelentős hossznövekedésből következne. Noha az első ülésekben bárki kényelmesen helyet foglalhat, magasabb termetű vezető mögött a második üléssorban már kevés a lábtér, a fejtér pedig legfeljebb 175 cm-es testmagasságig elegendő.

Sajnos a csomagtér is kicsi: a 211 liter még ebben a kategóriában sem valami dicsekvésre méltó, mint ahogy az sem, hogy a rakodóperem túl magasan van. A hátsó üléstámlák döntésével 902 literes tér hozható létre, de a padló ilyenkor korántsem lesz síkfelületű.

A lemezek alatt sokkal nagyobb mérvűek a változások, amelyek ráadásul egytől-egyig pozitív hatással jártak. Átdolgozták például a futóművet: erősebbek a kanyar-stabilizátorok és feszesebbek a rugók, így az autó úttartása sokat javult. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a rugózási kényelem nem romlott. Bizony, mifelénk – főleg egy hétköznapi szaladgálásra szánt jármű esetében – ez is nagyon fontos szempont.

Legalább ennyire örvendetes, hogy a teljesen áttervezett kormányrendszer révén a Swift vezetése már élményt is képes nyújtani.

A fékrendszert sem hagyták érintetlenül, hiszen a korábban 20 mm vastag tárcsákat 22 mm-esekkel váltották fel, amelyek az eddigiekhez képest lassabban melegszenek fel, így a fékek hatásfoka tartósabb.

Új a motorválaszték is, bár a kínálat egyelőre csak kéttagú. A korábbi 1,3 literes benzines egység helyére a Splash-ből már ismert 1,2 literes, változó szelepvezérléses, itt 94 lóerőt teljesítő, 118 Nm-es legnagyobb nyomatékú erőforrás került be. A motor városban kellően agilisan mozgatja az elődhöz képes némileg lefogyott, 960 kg-os saját tömegű Swiftet, de nem probléma az autópályán megengedett sebesség tartása sem. Előzésekkor és emelkedőkön persze nem árt visszakapcsolni az egyébként pontos, de sajnos csak ötfokozatú váltóval. A hatodik fokozat hiánya leginkább nagy sebességű haladásnál tűnik fel, mert a magas fordulatszámon dolgozó motor ilyenkor bizony erősen felemeli a hangját. De legalább példamutatóan takarékos: a gyári adatok szerint 5 literrel is beéri 100 kilométerenként, szén-dioxid kibocsátása pedig mindössze 116 g/km.

Az 1,3 literes, Fiat-eredetű dízelmotor eddig nem tartozott a magyar piac kedvencei közé részint magas felára, részint kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető járása miatt. Ez utóbbi hibáját orvosolták: a 74 lóerős, 190 Nm-es nyomatékú öngyulladós aggregát vezérlését áthangolták és egyéb alkatrészeit is módosították. Az eredmény egyrészt a finomabb erőleadásban – a turbólyuk szinte teljesen eltűnt –, másrészt a sokkal alacsonyabb zajszintben mutatkozik meg, sőt még a fogyasztásból is sikerült lefaragni: a Swift ezzel a motorral 4,2 liter gázolajjal is megelégszik 100 kilométerenként. Dicséretes a 109 g/km-es szén-dioxid kibocsátás, valamint az is, hogy a dízel részecskeszűrő a szériafelszereltség része.

Az új Swifttel elbúcsúzhatunk a „fapados Swift” jelzős szerkezettől, legalábbis a biztonsági ellátmány tekintetében mindenképpen: már az autó legolcsóbb változatához is szériában jár menetstabilizáló, a hét légzsák (a hetedik a vezetőoldali térdlégzsák). A rendelhető extrák sora pedig az automata klímától az USB-csatlakozóval ellátott hifi-berendezésen és Bluetooth-csatlakozós mobiltelefon-előkészítésen át a hordozható navigációs berendezésig és az eddigieknél nagyobb, akár 16 collos könnyűfém keréktárcsákig terjed.

Vonzónak is kell lennie az új Swiftnek ahhoz, hogy a márka iránt itthon erősen megcsappant keresletet némileg élénkítse. Ez nyilván nem csak és kizárólag rajta múlik – de legalább ami rajta múlik, azt nagyrészt meg is tette a cél érdekében.