A sportkocsi-vásárlók alapvetően két táborra oszlanak. Az egyikhez azok tartoznak, akik nem annyira az élmény, mint inkább az imázs, a presztízs miatt vásárolnak ilyen autót, a másikat pedig a vezetés színtiszta élvezetét keresők, a technika szerelmesei alkotják. A Lotus elsősorban nekik kínálja modelljeit, köztük a Lotus Elise-t.

A Lotus Elise – az Evorát nem számítva – talán a legkönnyebben emészthető megjelenésű Lotus modell. Ez persze nem jelenti azt, hogy akár csak egy kicsit is beleszürkülne az utca forgatagába: aránylag kis méretei és rendkívül alacsony építése ellenére formaterve a méregdrága szupersportkocsikét idézi, a hatás pedig tovább fokozható egy-egy jól megválasztott színnel. Az említett szegmenshez tartozó modellekkel ellentétben a Lotus Elise-re – és tulajdonosára – azonban többnyire nem rosszindulatú irigységgel, hanem őszinte csodálkozással tekintenek a járókelők és a közlekedés egyéb résztvevői. Ez pedig érhető is, hiszen az Elise nélkülöz mindenféle nagyképűséget. De a csicsának és a felesleges, olykor már-már nevetséges komolykodásnak sincs nyoma rajta, amit oly sokszor láthatunk sportautónak maszkírozott tömegmodelleken. Itt minden az, aminek látszik: a hátsó kerék előtti hatalmas kopoltyún tényleg levegő áramlik be, a diffúzor valóban a leszorító erő fokozását szolgálja és nem dísznek vannak az erősen peres, 17 collos gumiabroncsok sem.

Mindennek az értelme akkor válik teljesen világossá, amikor szóba kerül teljesítmény vagy még inkább a tömeg/teljesítmény arány: ez az Elise-kínálat középső tagja, a 189 lóerős Elise R esetében nem kevesebb, mint 216 lóerő/tonna. Az alacsony, mindössze 860 kilogrammnyi saját tömeget a brit mérnökök a legkorszerűbb, az autósport világából ismerős járműépítési elvek alkalmazásával érték el. Az Elise karosszériájának ragasztott váza könnyű alumíniumból készül, a különösen nagy terhelésnek kitett helyeken – például a biztonsági övek csatlakozásainál és a hátsó futómű-segédkeret esetében – pedig erős acélötvözeteket használnak.

Az igényes, elöl-hátul kettős kereszt-lengőkaros futóművek környékén is válogatott minőségű elemekkel találkozunk: a lengéscsillapítókat a Bilstein, a keresztmerevítőt és a rugókat pedig az Eibach gyártja – mindkét neves cég a motorsport fontos beszállítója.

Miként más Lotus modellekbe, úgy az Elise-be is a Toyota által gyártott motor kerül, nevezetesen az a négyhengeres, 1,8 literes, változó szelepvezérléses egység, amely a Toyota Celicát hajtja. A legnagyobb különbséget az jelenti, az erőforrás vezérlőegységét a Lotus a sajátjára cserélte. A hátsó tengely elé helyezett motor három teljesítmény-lépcsőben érhető el: az Elise S változatban 134, az Elise R-ben 189, a csúcsot képviselő Elise S/C-ben pedig 217 lóerőt hoztak ki belőle. A vásárlók körében a legnépszerűbb a 189 lóerős variáns, amelynek segítségével 4,9 másodperc alatt gyorsul fel az autó 0-ról 100 km/órára, a végsebesség pedig 241 km/óra. Sokat elárul a motor – no meg négyutas, elöl AP Racing, hátul Brembo tárcsákat alkalmazó fékrendszer – teljesítményéről, hogy mindössze 17,5 másodperc telik el az álló helyzetből 100 km/órás sebességre való felgyorsítás, majd a teljes megállás között.

A fordulatszámmérőt egészen 10 000-ig kalibrálták, ami nem véletlen: a motor 189 lóerős legnagyobb teljesítményét 7800-as, maximális, 189 Nm-es nyomatékát pedig 6800-as percenkénti fordulatszámon adja le. Tovább érdekesség, hogy fordulatszámmérő piros tartománya nem fix: nagysága aszerint változik, hogy épp melyik sebességfokozatban vagyunk. Az ideális sebességváltási pontokra erős, piros fényű LED figyelmezteti a vezetőt.

A motor erejét rövidre áttételezett – főleg alumínium-ötvözetből készült alkatrészeket tartalmazó, szintén a Toyota Celicából származó –, pontosan kapcsolható manuális sebességváltó közvetíti a kerekek felé.

Ezek után nem meglepő, hogy a Lotus Elise olyan vezetési élményt nyújt, amelyhez hasonlót talán csak egy tucatnyi másik autó a világon. A kocsi elképesztően stabilan fut minden körülmények között, de a gyorsan vett kanyarokban mutatja meg igazából, hogy mit is tud.

Bár egy agyonextrázott családi kocsiénál egyszerűbb, azért – a legolcsóbb Elise S kivételével – mégsem túlságosan puritán a Lotus Elise utastere. A vezető és utasa a testet rendkívül jól tartó, hosszabb távon sem kényelmetlen, ProBax márkájú ülésekben foglalhat helyet, az R változattól felfelé pedig már széria a Touring Pack csomag is, amely többek között tartalmazza a nappali menetfényeket, az elektromos ablakemelőket, a DAB-tunerrel ellátott, MP3-as fájlok lejátszására képes hifi berendezést, a bőr üléshuzatot, a teljes kárpitozást, valamint a hatásosabb hangszigetelést. Felárért optimalizált tömegű légkondicionáló berendezés is kapható, de az utastér klimatizálására sokkal stílusosabb – és egészségesebb – megoldást jelent az alapfelszereltség részét képező, kivehető vászontető.

Amennyiben valakinek megtetszett a Lotus Elise, minimum 11 290 000 forintos vételárral számoljon. Ezért a gyakorlatilag csak a legszükségesebb dolgokkal felszerelt S változatot kapja meg, így sokkal jobb választásnak tűnik az erősebb, komfortosabb, ezért hétköznapi közlekedésre alkalmasabb 189 lóerős, 13 190 000 forintba kerülő R vagy a 217 lóerős, 14 490 000 forintos S/C variáns.

Jóllehet, a legutóbbi időkig egy sportkocsi esetében a tulajdonságok lajstromba vételekor legalábbis nem volt ildomos felvetni az élvezetért cserébe elégetett üzemanyag, valamint a környezetbe juttatott káros anyagok mennyiségét. Itt ezt mindenképpen érdemes megtenni: a gyári adatok szerint a Lotus Elise R átlagfogyasztása 8,8 l/100 km, szén-dioxid-kibocsátása pedig 208 g/km – ezeket az értékeket még csak megközelíteni sem képesek a kétszer-háromszor ekkora motorral felszerelt, négyszer-ötször ennyibe kerülő, hasonló vezetési élményt nyújtó sportautók.