A villamos járművek (EV) problémáiról sokat írtunk már, ezek közül a legjelentősebb pedig a hosszú újratöltési idő. Habár ez abban az esetben, ha éjjel töltik nem akkora gond, ha viszont nagyobb távra indulnánk, kénytelenek vagyunk egy töltőállomást találni. A gond azonban itt indul, mivel egyrészt kevés van ezekből, másrészt eltart egy ideig még a legújabbakkal is.

Nos, ennek áthidalására a Stanford Egyetem ráérő kutató kitaláltak egy működőképes útba épített feltöltőrendszert, mely a WiTricity nevet kapta és képes direkt kapcsolat nélkül, haladás közben feltölteni egy villamos hajtású járművet. Elméletileg a hatékonysá mintegy 10%-kal marad el nem mozgó töltőknél a közvetlen kapcsolatú feltöltéstől, vagyis lényegében majdnem ugyanazt kapjuk, csak menet közben, ahol ez a szimulációk alapján ez már 97%. Lényeg, hogy a tekercsek az út síkjához képest 90 fokos szögben vannak elfektetve, így a létrejövő mező eléri a járműve saját tekercsének saját mezőjét és töltésáramlás indulhat meg. Számítások szerint a telepítés nem kerülne többe, mint a hagyományos villanyvezeték rendszer kiépítése (igazság szerint integrálható is abba), ráadásul nem is kellene a teljes úthálózatba beépíteni, elegendő lehet adott szakaszokon kialakítani (főleg csomópontokban).

Jelenleg a legnagyobb kérdés az egészben, hogy mennyire veszélyes ez az emberre nézve, vagyis mondjuk ha valaki gyalogosan az útra téved, az mennyivel csökkenti az élettartamát. Másik fontos tisztázni való, hogy az elvesző energia csak hővé alakul-e, vagy pedig valamiféle sugárzás lesz-e belőle - bár ez utóbbi inkább a felhasznált forrásoktól függ. A dolog mindenesetre régóta felszínen van, most pedig a WiTricity egy elméletileg működőképes verziónak tekinthető, így jó eséllyel hamarosan az útépítők feladatai közé kerül a tekercselés is.