A Fiat története 

Giovanni Battista Ceirano kerékpárokat gyártott. A Welleyes névre keresztelt bicikliket Giuseppe Lancia iparos házához közel egy kis műhelyben készítette. Torinói megrendelőivel 1898-ban egy autó prototípusának megépítésére szerződött, amellyel kezdetét vette a Fiat vállalat története.
1899 márciusában bemutatták az első Welleyes autót. Aristide Faccioli tervezte, 663 cm³-es, kéthengeres motorral és kétfokozatú sebességváltóval készült. A típus olyan sikeres lett, hogy a gyártókapacitás nem volt elégséges, így Ceriano 30 ezer líra összegért Giovanni Agnelli ajánlatát elfogadva eladta az üzemet és a szabadalmakat.

A vásárló egy új cég lett, a F.I.A.T. (Societa Anonima Fabbrica Italiana di Automobili Torino), amelynek alapító okiratát Giovanni Agnelli, Carlo Biscaretti di Ruffia gróf és Emmanuelle Bricherasio 1899. július 11-én írta alá a Bricherasio palotában. A Welleyes dolgozóit, Giuseppe Lancia fiát, Vincenzo Lanciát, Felice Nazarót és Facciolit átvette a társaság, és egyből munkához is láttak. Első modelljük, a Fiat 3.5 HP még a Welleyes formatervezésén alapult, de 3,5 l-es boxermotorral szerelték. 1900-ban nyílt meg első üzemük, melyben 150 munkást alkalmaztak és 24 típust gyártottak.
A katonai pályát befejezve Giovanni Agnelli hazatért szülővárosába, Villar Perosába, ahol polgármesterré választják. Széles látókörű emberként Agnelli felfigyelt rá, hogy a ló vontatta járművek kora lassan lejár, és befektetett a F. I. A. T. cégbe. Részesedéséért mindössze 400 dollárt fizetett.
A századfordulót követő változások egyike, hogy Faccioli 1901-ben lemond állásáról. Helyét a F.I.A.T. új mérnöke, Enrico vette át, aki 1902-ben egy Mercedes koncepció alapján bemutatta négyhengeres, 4,2 literes modelljét . 
A versenysportok soha nem álltak messze a Fiattól. Ezért történhetett, hogy a második Giro d'Italia Automobilistico versenyen Giovanni Agnelli, az új ügyvezető rekordot állított föl egy Fiat 8 HP-vel. 1902-ben megjelent a F.I.A.T. első versenyautója, a sikeresen szereplő 24 HP. A pilóta a Sassi-Superga hegyi verseny győztese: Vincenzo Lancia.
1904-ben tűnt föl először a négyszögleteis, kék alapú embléma, melyet Biscaretti tervezett. Megjelentek a F.I.A.T. luxusautók. A vassal erősített favázat acél alvázra cserélték. A kihajtáshoz a Mercedestől átvett acélszalagos tengelykapcsolót alkalmaztak. 
1906-ban a cég neve a pontok nélküli Fiat lett. Az új külsővel 1908-tól a a nemzetközi piacra lépve létrehozzák a Fiat Automobile Co.-t , az Egyesült Államokban. A vállalat elkezdett könnyű haszongépjárműveket, hajómotorokat, teherautókat és villamosokat is gyártani.
Elsőként gyártottak akkumulátorokkal ellátott autókat és szabadalmaztatták a kardánhajtást. A Fiatok győzedelmeskedtek a versenypályákon is és hírnevük minden egyes rekorddal nőtt. 
1912-től gyártani kezdték a Zero típust, amely az első, széles körben elterjedt Fiat-modell lett. 1846 cm³-es motorral szerelték. 
Az acéliparban, a vasútgyártásban, a villamosenergia-iparban és a tömegközlekedésben is új piacokat talált a Fiat. Létrejött a Fiat Lubrificanti, mint a cégcsoport kőolajipari divíziója.
Az I. világháború alatt a hadseregnek dolgozó Fiat a háború után piacra dobta a Cavalli tervezte 501-es típust. 1926-ig gyártották, és több mint 45.000 darabot értékesítettek belőle.
1916-ban megkezdődött a Lingotto építése Torinóban. Ez a gyártelep és fejlesztési központ Európa legnagyobb üzeme lett, öt emelet magas központi épületének tetején próbapályának adott helyet. A háború utáni válságot a költségcsökkentésnek köszönhetően átvészelte a vállalat. Később Giovanni Agnellit a társaság elnökévé nevezték ki.
A Ford mintájára a két világháború között a Fiat is az ipari tömegtermelést választotta. A keresletnövekedés hatására létrejött a Sava fogyasztási hiteltársaság és az IFI ipari finanszírozási intézetet is. A korszak a belső növekedés időszaka volt. Megjelentek a Fiat által bevezetett jóléti szolgáltatások, melyek orvosi ellátást, szakiskolákat, sportegyleteket jelentettek az alkalmazottak számára.
1925-ben a színre lépett az 509-es típusú modern, könnyű autó. Motorja 990 cm³-es, felül elhelyezett vezérműtengellyel és síkhűtővel rendelkezett.
Mussolini meggátolta a nemzetközi terjeszkedéssel kapcsolatos terveket, és a hazai piacra kellett koncentrálni. Az időszak azonban fejlődést hozott a teherautók és könnyű haszongépjárművek piacán, és megjelent az egyre növekvő repülőgép- és a vasútgyártás.
1932-ben a Fiat bemutatta az 508-as Balilla modellt. Népszerűségét alacsony fogyasztásának köszönhette. 995 cm³-es motorja 25 LE-s és 35 Le-s változatban volt kapható. Az erősebb Ghia karosszériát kapott. Szabadalmát az NSU, a Csehszlovák Walter, a Polski –Fiat és a Simca is megvásárolta.
Óriási sikerként könyvelheti el a Fiat az 1936-ban megjelent a Fiat 500-as típust. A műszaki újításokat felvonultató kétszemélyes Topolino („Egérke”) független kerékfelfüggesztést, hidraulikus fékeket és szinkronizált sebességváltóművet kapott. Népszerűségének köszönhetően 1955-ig gyártották. A Topolino apró orrmotorja négyhengeres, 570 cm³-es. Maximális sebessége 88 km/h volt.
A Fiat 1937-ben az ipari üzemszervezés legfrissebb újításait alkalmazva elkezdte építeni a Mirafiori üzemet. Még ebben az évben mutatták be az 1100-as modellt. Az 508-as fejlettebb változata 113 km/h sebességét produkált. Motorja hathengeres, 2852 cm³-es lökettérfogatú, vagyis a legnagyobb a márka választékában.
A II. világháború alatt a könnyű haszongépjárművekkel ellentétben teljesen lecsökkent a személyautók gyártása.
1945-ben meghalt Giovanni Agnelli szenátor, helyére Vittorio Valletta állt a Fiat elnöki székében.
A háború utáni újjáépítés 1948-ban ért véget. A Marshall-terv segítségével a bevételek és a dolgozók száma növekedni kezdett. A szárnyait bontogató Fiatnál 1950-ig az 1400-as modell volt az egyetlen említésre méltó változat. Szériafelszerelésként fűtést, szellőztetést kapott.
1953-ban megjelent a Fiat első dízel személyautója. 
A hajó- és a repülőgépmotorok kutatásában előrelépett a Fiat. Megjelent az első olasz sugárhajtású repülőgép, a G80.
A Ghia 50 féle karosszériát készített az 1952-ben korlátozott számú példányban megjelenő 8 V típusnak. Egy évvel később mutatták be az önhordó kocsiszekrényes Nuova 1100-as típust. 1955-ben a Topolino 500 C modellt a 600-as követte. A 633 cm³-es farmotoros autóból a 60-as években több mint egymillió darabot értékesítettek. A Nuova 500 1957-ben jelent meg. Kéthengeres 499 cm³-es felülvezérelt motorjával 1973-ig több mint hárommillió darab készült. A sorban a 126-os típus követte. 
1960-tól furgonná alakították, így ez a típus lett a kombik előfutára. A szintén sikeres 850-es szintén farmotort kapott és meg született a Fiat 1800-as, később az 1300-as és az 1500-as.
Hatalmas fellendülés következett 1958-ban.A gépkocsik és a mezőgazdasági gépek gyártása megsokszorozódott. Új gyárak nyíltak külföldön, míg a Mirafiori üzem kétszeresére bővítette kapacitását. Eddig 96 lakosra jutott egy autó, ezek után minden huszonnyolcadik olasz gépkocsitulajdonossá vált. 
1966-ban mutatták be a 124-es modellt, amelyet a rákövetkező esztendőben az Év Autójának választottak meg. Szabadalma révén kelet-európai országokban is megjelent Zsiguli, majd Lada néven, míg a rokon 125-ös típus lett a Polski Fiat 125p, a "Nagypolszki" alapja.
Ugyanakkor forgalomba hozták a Ferrarinál tervezett két vezérműtengelyes motorral ellátott Dino Spider és a Dino Coupé típust. 
Szintén ebben az évben került az elnöki székbe az alapító unokája, Giovanni Agnelli. Az olajválság hatásainak ellensúlyozása érdekében technológiai innovációként széles körű automatizálást vezettek be. 1978-ban gyártósorba állították a Robogate elnevezésű forradalmian új és rugalmas robotizált karosszéria-összeszerelő rendszert. 
1969-ben a Fiathoz csatlakozott a Lancia és a Ferrari, kezdetben 50%-os, később 87%-os részesedésben. A cég két évvel később az Abarth vállalatot is felvásárolta.
1972-ben Az Év Autója a 127-es modell lett. Motorja 903 vagy 1049 cm³ lökettérfogatú, függő szelepes, négyhengeres, és elsőkerék-meghajtású. 
A 124-es típus utódja a 131 Mirafiori. Abarth-változatban is árusították . A 131 Abarth versenyautóként 233 km/h sebességet produkált.
A Fiat vezetése észrevette: a vásárlókban megváltozott a „népautóról” kialakított kép, megjelent a 132-es modell.
1973-ban láthattuk először a középmotoros, kétüléses X1/9 sportkocsit.
1979-ben átalakították a cég szervezetét, és létrehozták a független Fiat Auto S.p.A. holdingot amely magába olvasztotta a Fiatot, a Lanciát, az Autobianchit, az Abarthot és a Ferrarit. 1983-ban csatolták az Alfa Romeót és a Maseratit
A Fiat Auto mellett új vállalatként megalakul a Fiat Ferroviaria, a Fiat Avio, a Fiat Trattori, a Fiat Engineering, a Comau, a Teksid és a Magneti Marelli.
1980-ban mutatták be a szögletes vonalú kisautót, a Pandát, karosszériáját Giugiaro tervezte. A Panda 30-as típusba léghűtéses, 652 cm³-es, kéthengeres motor míg a Panda 45-be négyhengeres, 903 cm³-es motort szereltek. Később megjelent a négykerék-hajtású változat is.
A Fiatnál kezdte pályafutását és később is szoros kapcsolatban maradt vele Giorgetto Giugiaro, a neves olasz formatervező. A Fiatot elhagyva 1959-től a Carrozzeria Bertone tervezőirodánál tanult, majd megalapította az Italdesign tervezőirodát. Kivételes tehetségét az általa tervezett karosszériák (pl. a Punto, az Uno és a Panda) és a velük nyert díjak is tükrözik.
1983-ra 1000 milliárd líra befektetéssel fejlesztették ki az Unót. A gyártása során felhasznált alternatív anyagok és a motortechnológia terén alkalmazott újítások miatt szokták ezt a modellt mérföldkőnek tekinteni: az itt debütált tiszta üzemű FIRE motor (Fully Integrated Robotized Engine, vagyis teljesen integrált robotizált motor) tekinthető a máig is gyártott korszerű Fiat-motorok közvetlen elődjének. Az Uno 1984-ben Az Év Autója lett.
Megjelent a Regata, amely típus a Mirafiorit váltotta fel. A Croma limuzin az idejétmúlt 132-es helyére lépett. Az elsőkerékhajtású Croma a Fiat, a Lancia és a Saab munkájának gyümölcse, Padlólemeze megegyezik a Lancia Thema és a Saab 9000 típusokéval. 
A Ritmo modell utódja a 1989-ben gyártott kompakt Tipo az Év Autójaként aratott sikert. Az 1993-ban megjelent Punto 1995-ben ismét Az Év Autója címmel gazdagította a Fiat hírnevét. Az 1996-ban bemutatott Bravo-Brava páros szintén megszerezte az első helyet. 1995-ben láthattuk meg a sportos Coupét. Karosszériáját a Pininfarina tervezte. 
A Fiat kilencvenes évekbeli pénzügyi válsága változtatásokat igényelt. A cég erősítette jelenlétét a nemzetközi piacokon, nagyobb figyelmet kezdett fordítani a feltörekvő piacokra, mint pl. Törökország és Dél-Amerika. 
1996-ban Giovanni Agnelli elnöki székét Cesare Romiti foglalta el. 1997-ben a Corso Marconiról a Lingotto komplexumba költözött az anyacég.
A városi kisautó, a Fiat Seicento („Hatszáz”), 1998-ban lépett színre. A kiemelkedően sokoldalú családi egyterű, a formabontó Multipla sikeresen debütált, míg a Doblo a 2000. évi párizsi autókiállításon aratott sikert. 2001-ben kezdték gyártani a Stilo típust és változatait. 2004-ben megújult a Multipla, és kialakították a Doblo Panoramát melyben hét személy is kényelmesen elfér. Az Idea a Punto alapjaira épült. Ugyanebben az évben hamvaiból újraéledt a legendás Panda, amely 2004-ben ismét Az év Autója lett.
Az új évezred elejét a Fiat továbbra is elhúzódó gazdasági nehézségei jellemezték. Stratégiai szövetségeseket keresett, pl. a General Motorsban, azonban jelentős sikert ez sem hozott. Az Agnelli fivérek, Giovanni és Umberto 2003-ban ill. 2004-ben bekövetkezett halála után új vezetés került a vállalat élére, és elsősorban Sergio Marchionne erélyes intézkedéseinek köszönhetően a Fiat 2006-ban újra nyereséges évet zárt. A cég helyzetét a Grande Punto, a Bravo és az új 500-as modellek sikere tudta még jobban megszilárdítani. A Fiat 500 Az Év Autója lett 2008-ban.
2009-ben a gazdasági válságra is terjeszkedéssel reagált a Fiat, és megszerezte a csődbe ment amerikai Chrysler jelentős hányadát, valamint együtttműködik az indiai Tatával és a kínai Cheryvel is.