A Chevrolet története

A Chevrolet fennállásának közel száz éve alatt szinte mindig a General Motors (GM) csoport legnagyobb eladásokat produkáló márkája volt. A GM tömegautóinak gyártásáért felelős cég komoly pozíciókat harcolt ki magának, sok alkalommal volt az adott évben legsikeresebb gyár, megelőzve még a nagy konkurens Fordot is. A Chevy becenevet viselő autókra manapság az a jellemző, hogy szerte a nagyvilágban forgalmazzák a kereszt alakú logóval ellátott modelljeit, melyeket amerikai, ázsiai, európai üzemek állítanak elő.

1911-ben, alapításakor még nem a General Motors csoport tagjaként hívta életre Louis Chevrolet, William Little és Edwin Campbell a márkát. A háttérben levő William Durant volt az, aki a General Motors különféle piaci igényekhez igazított diverzifikált márkakínálatát kitalálta, de 1910-re elveszítette az irányítást a cég felett. A Chevrolet jó eladásai és sikerei révén viszont tudott annyi részesedést vásárolni a GM-ben, hogy 1916-ban újból átvegye az irányítást, a Chevrolet pedig hamarosan a cégcsoport vezető márkája lett.

Amikor a céget életre hívták kicsivel korábban, még más jellegű téma osztotta meg az alapítókat. Louis Chevrolet inkább exkluzívabb, a Cadillachez hasonló igényes modellekben hitt, míg Durant rájött arra, hogy nagy lehetőség van az olcsóbb, tömeges keresletet kielégíteni képes modellekben. Az előbbi szellem tükröződött az első Chevrolet autókban, amik a Series C Classic Six nevet kapták: jól kidolgozott, tekintélyes autóknak számítottak a 40 lóerejükkel, ám lényegesen többet adtak el az olcsó, a Ford T-modell vetélytársának tekinthető, Durant által favorizált Little modellekből. 1913-ban pedig Louis Chevrolet ki is szállt a nevét viselő cégből.

Eleinte a vezető modellnek a nagyobb, négy és fél literes motorral gyártott L sorozatú illetve a kisebb és olcsóbb H sorozatú autók számítottak, ezek már a kereszt alakú logót viseltek. Először 1916-ban vált az autópiacon igazán meghatározóvá a Chevrolet, ami előző évi termelését megötszörözve, több, mint hetvenezer legyártott autóval büszkélkedhetett. Ezt főleg az első, GM-érában gyártott autónak, a Chevrolet 490-esnek köszönhette a gyár, ami az akkor nagyon megfizethetőnek számító 500 dolláros árával, 20 lóerejével korrekt autónak számított. Több dologban is hasonlított a T-modellre, a teljesítménye mellett például abban is, hogy kizárólag fekete színben lehetett vásárolni. Ez volt az az autó, amiből több tízezer darabot adtak el már a gyártás első évében is, megkerülhetetlen szereplővé téve a Chevrolet márkát. Amikor egy nagyobb, V8-as motorú modellt is piacra dobtak, azzal már nem arattak sikereket, tehát visszatértek a jól bevált 490-esek továbbfejlesztéséhez, többek között zárt utastérrel kínálták őket. A húszas évek elejére a 490-es sorozat kezdett elavulni, de 1922-ben még egy radikális árcsökkentésnek köszönhetően szép számban adtak el belőlük.

A következő évet nagy újdonsággal akarta sikeressé tenni a cég, de a léghűtéses motor katasztrofálisan gyatra megbízhatósága ehhez képest óriási kudarc lett. Vissza kellett térni a 490-esekhez, egy kicsit átdolgozva, de ez nem segített azon, hogy az F sorozatúnak hívott modellek igencsak régimódinak számítottak. 1925-től már egy valóban megújult modellt kínált a Chevrolet, amelyek 26 lóerős, korszerűbb motorja és áttervezett futóműve kijavította a 490-esek legnagyobb hiányosságait. A K Superior majd V Superior modellek sikere mellett sokat számított az is, hogy elsőként az autóiparban, önálló dizájnrészleget állított fel a Chevrolet. Elsőként a márka történetében, 1927-ben a Chevrolet gyártotta a legtöbb autót az Egyesült Államokban- több, mint egy millió darabot! A kevéssé hivalkodó Chevrolet modellek nem számítottak presztízsautóknak, de sokat adtak el belőlük, így a kínálatot hamarosan hathengeres kupéval is bővíthették.

A világgazdasági válság éveit jó állapotban vészelte át a márka, stabilizálta pozícióját a Ford előtt, és a harmincas évek trendjét követve, eltűntek a régies, nyitott autók a kínálatból, és a legömbölyített formák váltak uralkodóvá. Az olcsóbb és kisebb Standard és a Master modelleket ötféle karosszériaváltozatban kínálták. 1936-ra a két modell ugyanazt a 79 lóerős motort kapta meg, 1937-re pedig a külső újult meg radikálisan, majd egy új motor is megjelent. A Jules Agramonte által megálmodott dinamikus vonalvezetésű Chevyk ma is szépnek számítanának. Ez még az 1941-es Coupe Pickup modellről is elmondható, amik hosszú időn át működtek megbízhatóan, de természetesen platójuk mérete elég kicsi volt.

Az 1941-es Chevrolet Fleetline hosszabb modell volt, markáns, robusztus orral, és csapott háttal. Igazság szerint a formája a szocialista világban jól ismert Pobeda és Warszawa autókhoz hasonlatos. Ez a General Motors csoporton belül is tipikus formának számított, de a legolcsóbb Chevrolet verzió éppen olyan vonzó volt, mint a Pontiac vagy a Buick hasonló modelljei. Az eredetileg négyajtósként forgalmazott Fleetline-ból később kétajtós kupé is készült. Ez az Aerosedan nevet viselő verzió lett a legnagyobb számban eladott Chevrolet modell ezekben az években. A háború után újból felpörgő Chevrolet a pár évvel korábbi modellek enyhén frissített verzióit kínálta 1945-től. Ekkoriban is az Aerosedan kétajtósai voltak a legkeresettebbek, amiket a negyvenes évek második felében 90 lóerős motorokkal szerelték fel.

1950-től az ún. hardtop kialakítású autók között kapott úttörő szerepet a Chevrolet Bel Air. Az ilyen autók jellegzetessége az volt, hogy a télen vagy esőben nem túl praktikus vászontetős modellekhez képest kemény tetőt kaptak, de B oszlop nélküli karosszériával, tehát megőriztek valamit a kabriók könnyedségéből. Az ötvenes évek elején megjelent hardtop modellek között toronymagasan a megfizethető és szép vonalú Bel Air volt a legsikeresebb. Megjelenésekor 92 és 105 lóerős motorokkal kínálták, amelyek a nehéznek mondható autókat nem tették aszfaltszaggatóvá. A nagyobb motort már automata váltóval lehet megvásárolni. A kedvelt modellek nevét, a Bel Airt hosszú éveken át használta a Chevrolet az újabb generációs hardtopoknál és kabrióknál.

Az ötvenes évek közepének másik legendás modellje a Nomad volt, ami az egyik első olyan kombi volt, aminek a tervezésekor kicsivel dinamikusabb formát álmodtak meg. Ez a modell a Bel Air sorozatba tartozott, így hardtop kialakítású volt, ami egyben a kombik praktikumát is kínálta. Persze csak korlátozottan, mivel a Nomad is csak két ajtót kapott. A hátsó ajtó különleges, függőleges krómdíszítései is nagyon egyedinek számítottak, de a Chevrolet kínálatban egyedi volt a Nomad modellek igencsak borsos ára is. Egy másik saját modell a One-fifty volt, ami olcsónak számított, viszont erős V8 motorjával lendületesen vezethető autóként jegyezték.

1953- a Chevrolet Corvette bemutatásának éve. A márkanevet azóta is megtartotta a cég, mert a kétajtós sportkupé igazi legendává vált. Az első generációs Corvette-et Hayley Earl tervezte, de az európai gyökerű sportkocsikhoz képest gyenge motorral szerelték fel. A General Motors vezetői nem is igazán támogatták a Corvette modellt, mivel véleményük szerint az olcsóbb autókat kínáló Chevrolet imázsába nem fért bele. Aztán az 1955-ben megjelent pörgős V8-as motor, valamint az, hogy a nagy konkurens Ford is egy sportos kétülésessel jelentkezett, a rivális kihívása elől meg nem futamodó GM-et arra sarkallta, ne temesse a Corvette projektet. Az ötvenes évek végén a befecskendezős motor már 290 lóerős teljesítménnyel büszkélkedhetett, és a sikertörténet mindmáig tart.

1958-ben újabb klasszikus modellel jelentkezett a Chevrolet. Az Impala nevét minden autókedvelő ismeri, a tengerentúlon pedig az évtized egyik leginkább meghatározó modelljének tartják. A cél a tervezéskor az volt, hogy olyan, nagyobb és elegánsabb modellel jelenhessenek meg a piacon, amelyek ezzel együtt megfizethetőek az átlag amerikai vásárló számára is. Noha nem számított a Chevrolet kínálatán belül olcsónak, az Impala mindmáig az élmezőnyben van a legnagyobb számban eladott autók terén az Egyesült Államokban, a hatvanas évek közepén egyetlen év alatt több, mint egy millió példány talált belőle gazdára. Az első generáció kissé futurisztikus modellje egészen érdekes vonalvezetésű volt, elsősorban a hátsó rész különös élei tűnnek fel, ezt a hatvanas évek elején egy kicsit szögletesebb formájú utód váltotta. Ekkortájt jelent meg az Impala SS (Super Sport) modell is: az első generáció 5.7 literes V8-as motorjának alapváltozata 305 lóerős, tehát meglehetősen nagy teljesítményű volt.

Az ötvenes évek extravagáns dizájnját még olyan furcsa modellekbe is átültette a gyár, mint a Chevrolet El Camino nevet kapott sedan pick-up. Hosszú, lapos és furcsa élekkel díszített autó volt ez, két ajtóval és nagy platóval. Állítólag a szándék az volt, hogy az eleganciára vágyó vidéki farmereknek kínáljanak egy jól kihasználható modellt.

A hatvanas években forgalmazott Chevrolet Corvair modellek sokféle karosszériaváltozatban kerültek a piacra, egy teljesen új koncepció részeként. Észlelve az európai konkurensek erősödését, egy farmotoros, léghűtéses kisautót terveztek, ami kifejezetten olcsó volt, és egy időben meglehetősen sokat adtak is el belőle. De az első verzió 80 lóerős motorja megmosolyogtatóan gyenge volt a korszakban a tengerentúlon, még a kompakt kategóriában is kevésnek számított ez a teljesítmény. Ennek ellenére négyajtós sedan, kombi, kisbusz és Monza nevet viselő kétajtós kupé is volt a sorozatban. 1962-ben a Chevrolet Corvair Monza Spyder vadonatúj, 150 lóerős turbómotorja egyike volt a világ legelső turbófeltöltővel felszerelt sorozatgyártású erőforrásainak. A korai Corvairek sikerét a Monza alapozta meg, mint az egyik első sportos kompakt modell, de ebben az időszakban a modell vezethetőségét komoly kritikák érték, amik csak a hatvanas évek második felére csendesültek el a fejlesztések után. Érdekes, hogy ezekben az években gyakorlatilag ugyanebben a kompakt kategóriában egy másik, konvencionálisabb modellt is kínált a Chevrolet, Chevy II néven, aminek később izgalmas, pörgős kupéverziói is születtek, Nova Super Sport néven.

A hatvanas évek második felétől újból a nagyobb, elegánsabb sedanok felé fordultak a vásárlók, és a Chevrolet kínálatában is ezek domináltak a hetvenes években. Egy teljes sorozatot kínáltak ezekből az autókból, az egyszerűbb és olcsóbb modellektől az egészen jól felszereltekig. A Biscayne és a Bel Air volt a két induló modell, amelyek az erős V8-as motorokat kapták, ám a kényelmi felszerelések nem jártak hozzájuk. Az Impala és a legtöbb extrát kapó Caprice pedig a kínálat felső végét képviselték a nagy autók között. Mindegyik a hetvenes évekre jellemző szögletes és az ötvenes évek túlzásait levetkőző vonalvezetéssel bírt. Az eggyel kisebb méretű, közepes kategóriában a drágább Monte Carlo és az egyik legsikeresebb Chevrolet modell, a Chevelle hódított vásárlókat. Az utóbbit számos karosszériaváltozatban kínálták, és elég sok motorból lehetett választani hozzá.

A hetvenes években már a Chevrolet Camaro modellek második generációs változatát forgalmazták, amit sokak szerint 1967-ben a Ford Mustang első számú riválisának szántak. A kétajtós, 2+2 üléses kupé vagy kabrió változatban elérhető Camarók nem követték a Corvair modellek radikálisan új farmotoros kialakítását, hanem megmaradtak az orrmotoros, hátsó kerék hajtású megoldásnál. A hetvenes évek Camarója még egy kicsit nagyobb és nehezebb lett elődjénél, és igencsak szép számban fogyott, de az olajválság már éreztette hatását, és évről évre egyre csökkentették a motorok teljesítményét, hogy megfeleljenek az új emissziós határértékeknek.

A Chevrolet más modelljeinél is követte az autóipari trendeket, és a hetvenes második felétől jelentősen visszavett a motorok teljesítményéből. Lejárt a hatalmas, túlméretezett autók és az 5-6 literes motorok ideje. A Chevrolet Citation volt az egyik első fecske a megújult kínálatban, ami abban is első volt a gyár életében, hogy orrmotoros és orrkerékhajtású volt. A kompakt modell vonalvezetése, technikai megoldásai a japán autókat idézték. A kisebb önsúllyal jól meg tudtak birkózni a négyhengeres és V6-os motorok, és olyan nagy volt a kereslet a modell iránt, hogy a gyártósorok nem tudták kielégíteni az igényeket. A Chevrolet Chevette révén pedig egy egészen kicsi autót is forgalmazott a gyár, válaszul az olajválságra.

A nyolcvanas években újabb, az amerikai piacon sikeres modellek következtek. A Cavalier a sikert aratott fronthajtást vette át, és a kompakt kategóriában a Citation helyét töltötte be. Kétajtós kabriótól ötajtós kombi változatig mindenféle volt a kínálatban, és a kicsi, de elfogadható teljesítményű motorok miatt kedvelt volt a modell. A középkategóriában a Chevrolet Celebrity számított a nyolcvanas évek sikertörténetének, ez kicsivel nagyobb motorokat kapott, de hosszúsága ennek sem érte el az öt métert. A Celebrity modelleket országszerte több üzemben, valamint Mexikóban és Kolumbiában gyártották, hogy kielégítsék a nagy keresletet: 1986-ban ebből az autóból adták el a legtöbbet az Egyesült Államokban.

A kilencvenes évek vásárlói a dinamikus, modernebb formájú autókat részesítették előnyben. A nagyobb autók között jellegzetes típus volt a Lumina, amit két- és négyajtós verzióban forgalmaztak, 2.5 literes négyhengeres illetve kétféle V6-os motorral, váltókból pedig többféle automata és egy manuális volt a kínálatban. 1995-től csak a négyajtóst hívták Luminának, a kétajtósnál felélesztették a Monte Carlo nevet. A középkategóriában két, ugyanolyan alapra épült modell volt a kínálatban, a kétajtós Beretta és a négy- vagy ötajtós Corsica. Ebben az évtizedben a Chevrolet Blazer modellek képviselték a Chevrolet márkát a SUV kategóriában.

Az utóbbi időkben a különféle márkastratégiák miatti átcímkézések és a márkaközi együttműködések végképp nehezen követhetővé váltak. Ennek egyrészt az lett a következménye, hogy az amerikai gyökerű Chevrolet modelleket más kontinensen esetleg más néven forgalmaztak (pl. Chevrolet Holden), más alkalommal pedig egészen távoli országokból származó modellek kapták meg a Chevrolet kereszt alakú logóját, a GM csoport éppen aktuális döntéseinek függvényeiben. Így lett pár, szerényebb koreai Daewoo modellből Európában Chevrolet, de az Opel Astra is Chevrolet Astrává vált például Mexikóban (és árulják Vauxhall, Holden, Saturn márkanév alatt is). Még az orosz gyökerű Lada Nivát is forgalmazzák Chevrolet Niva néven. Az USA-ba szánt, nagyobb motorral szerelt, agresszívabb megjelenésű modellek azért még ma is felismerhetőek- ilyenek például a stílusos Avalanche és a roppant nagy számban eladott Silverado pickupok. A kiváló sportos modellek, mint a Corvette vagy a Camaro is ott vannak még a Chevrolet kínálatában, mint a jó eladásokat produkáló Cobalt és Aveo kompaktok és a ma is nagyon sikeres Impala kilencedik generációja. És már a nagy újdonság is elkészült: hamarosan piacra kerül a teljesen elektromos hajtású Chevrolet Volt.