A

története

A Hummer néven ismert polgári autó robusztus megjelenése sugallja, hogy nem hagyományos úton fejlesztették ki. Az alapot egy katonai terepjáró, a High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle (HMMWV vagy Humvee) jelentette, ami a Jeep és más hasonló autók szerepét vette át az amerikai hadseregben. Az AM General által 1984 óta gyártott széles, rengeteget bíró harcjármű tervezésekor az volt a szempont, hogy minden terepet képes legyen leküzdeni. A négy kerék független felfüggesztést kapott, és egy több, mint hat literes dízel motor hajtja a Humvee-t. Többféle kialakításban készülnek a terepjárók, van csapatszállító, felfegyverzett verzió, sebesültszállító is például. A sikeres jármű számos ország egységeit szolgálja a világ minden sarkában, minden földrészen, Afganisztánban például a magyar a katonák is ilyeneket használnak

A nagyon markáns megjelenésű, robusztus terepjárók nagy médiafigyelmet kaptak, és az érdeklődés arra sarkallta az AM Generalt, hogy belekezdjen egy polgári változat tervezésébe. 1990-ben két Humvee Londontól Pekingig jutott el különösebb nehézségek nélkül a rossz állapotú utak ellenére, és az erről szóló tévéműsorok is sokak körében ismertté tették a modellt. 1992-ben jelent meg a Hummer H1 nevet kapott verzió, amit polgári felhasználóknak szántak, de elég erősen támaszkodott a katonai változat műszaki megoldásaira. A H1-ből létezett két- és négyajtós, nyitott és zárt illetve pickup verzió is. Ötféle V8-as motort kínáltak hozzá, ebből kettő hagyományos dízel, kettő turbódízel és egy benzines volt. Sok karosszériaelem, a fékek és más alkatrészek teljesen megegyeztek a Humvee katonai verziónál használt darabokkal- gyakorlatilag egy gyártósoron készültek. A 2,2 méter széles, 4,7 méter hosszú járművekkel nem mindig volt könnyű parkolni, és vezetni sem úgy kellett őket, mint a kilencvenes évektől divatos hobbiterepjárókat.

A katonai örökség része, hogy a kényelmet feláldozták a terepjáró-képesség oltárán, tehát a H1 nem nagyon ismer lehetetlen feladatot az úttalan utakon sem. A 41 centis hasmagasság úgy lehetséges, hogy a hajtáslánc elemei nem az utastér alatt, hanem az ülések közötti csatornában lettek elhelyezve. A legtöbb H1 megkapta a központi keréknyomás-vezérlő rendszert, amivel az útviszonyoknak megfelelően lehet magasabb vagy alacsonyabb keréknyomást beállítani. A Hummer H1 legfejlettebb verziója a 2005-2006 között gyártott H1 Alpha volt, ami erősebb motort és ötsebességes váltót kapott. A motor 300 lóerős teljesítménye és 705 Nm-es nyomatéka minden bizonnyal már bárki igényeit képes volt kielégíteni. A H1 nem volt olcsó autó, és igazán sok nem is készült belőle, nagyjából tizenkétezer ilyen modellt gyártott az AM General 1992 és 2006 között.

A cég a H1 gyártásának beszüntetésekor már évek óta a General Motors tulajdonában volt, hiszen 1998-ban a konszern megvásárolta az AM Generalt. Az új Hummer modell, a H2 már a GM égisze alatt készült, és gyakorlatilag csak a robusztus forma emlékeztetett az eredeti katonai verzióra, az alapok ugyanis a GM közös teherautó platformjával egyeztek meg. Így a H2 nem a Humvee, hanem a Chevrolet Tahoe és a GMC Yukon „testvére” lett. A H2 valamivel keskenyebb és hosszabb, mint a H1, és egy V8-as, 325 lóerős motorral szerelték fel 2003-as bemutatásakor. Ezt egy kicsivel erősebbre cserélték a 2008-as modellévtől. Az első időszak erős eladásai folyamatosan csökkentek a későbbiekben: 2003-ban közel 35,000 darab fogyott belőle, míg 2008-ban már csak hatezret adtak el a benzinfaló óriásból. Az autó elvileg könnyen boldogul rossz terepen is, de a H2 inkább hétköznapi használatú autóként ismert. Nagyon gyakran alakítják át hosszú, exkluzív limuzinná is. A Hummer H2 felszereltsége is megfelel azoknak az elvárásoknak, amit a kényelemre vágyó amerikaiak támasztanak egy autóval szemben, így például háromzónás klímát, fűtött üléseket, kiváló minőségű hangrendszert kap. Oroszországban is épült egy összeszerelő üzem a H2-esek számára, ahol az orosz belső piacra termelnek, évi néhány száz darabot.

2005-ben újfajta verzióban is megjelent a H2, ez a Sport Utility Truck (SUT) kategóriába sorolt jármű a négyajtós utastér mögött egy platót kapott, tehát elvileg a nyitott rakterű pickupok vásárlóinak szánták. A magas ár miatt egyébként sem válhatott volna tipikus átlagautóvá a H2 SUT, de az évtized végére az amerikai vásárlók figyelme egyre inkább a takarékos modellek felé kezdett fordulni, így a japán, európai kompaktok mellett az amerikai autógyárak is a kisebb modelljeikből adnak el többet. Ezért 2009 januárjában a GM úgy döntött, hogy leállítja a Hummer H2 gyártását, és ekkor került szóba az is, hogy az egész márkát eladja a cégcsoport.

Az sem a Hummer helyzetét erősíti, hogy legkisebb, H3 nevet kapott modell eladásai is jelentős mértékben visszaestek. Amikor bemutatták a H3-at 2005-ben, már nem csak a katonai alapokkal szakítottak, de magát az autót sem az AM General jól ismert gyárában készítették az Indiana állambeli Mishawakában. A dél-afrikai és louisanai üzemekben készülő H3 új platformra épült, a GM kompakt pickupjaival közös alapon osztozik. Egyértelmű a méretbeli különbség a katonai ős Humvee-hez képest, hiszen a H3 már csak 1,9 méter széles, és hossza is jóval elmarad az öt métertől. Megjelenésében továbbra is markáns, és a szögletes forma, a karakteres hűtőrácsot kapott orr még idézi a H1-et, valamint a terepjáró-képességek továbbra is kiemelik a Hummert az átlagos SUV-ok közül. Az elektronikusan vezérelt négykerékhajtást, elektronikus első és hátsó differenciálzárat kapó H3-as meredek, akár 37,4 fokos emelkedőn vagy 61 centis vízmélységben egyaránt képes mozogni.

A modellt a nagyobb testvérekhez képest jóval kisebb teljesítményű motorral árulják, az induló 3.5 literes, 220 lóerőst egy 3.7 literes váltotta, és van egy 5.3 literes V8-as is a választékban. Az autó ötsebességes manuális vagy négyfokozatú automata váltót kaphat, de bármelyiket is kéri a vásárló, legalább 16-17 literes kombinált fogyasztásra számíthat. (Persze egy több, mint két tonnás üres tömegű autónál ez kevésbé meglepő.) Ezt manapság már kevesen tartják elfogadhatónak, de még ez is csak a kétharmada a H2-es étvágyának. A Hummer H3T változata a nyitott platós pickup verziót takarja, alapvetően hasonló képességekkel, mint a teljesen zárt verzió: az autó rossz utakon is boldogul, képes nagy terhet vontatni, és maga az autó is sok rakományt bír el.

Amikor 2009 januárjában leállt a Hummer H2 gyártása, már megindultak a spekulációk annak kapcsán, hogy ki veheti meg a márkát a GM csoporttól. A General Motors egésze komoly kihívás elé nézett a gazdasági válság kapcsán, és a kormányzathoz kellett fordulnia mentőövért. A cégcsoport átalakítása négy márkát érintett, így a Saturn és a Saab eladása, valamint a Pontiac márka megszüntetése mellett a Hummer is veszélybe került. Bár 2010 januárjában jelentkezett egy szecsuáni székhelyű kínai cég, hogy megvásárolná, és ígéretet tett arra, hogy a louisanai üzemben folytatja majd a H3-asok gyártását, sőt tovább is fejleszti majd a Hummert, azonban február végére kiderült, hogy nem sikerült megszereznie a kínai kormányzat támogatását az üzlethez, így az meghiúsult.

2010 áprilisára a GM minden próbálkozása kudarcot vallott, hogy a márkát vagy a gyárat eladja, ezért hivatalosan is bejelentették, hogy megszüntetik a Hummer terepjárómárkát, az utolsó 2200 járművön pedig nagy árengedményekkel adnak túl.