A japánok legsportosabb márkájaként számon tartott Honda 2005-ben, a Honda NSX, majd Honda S2000 gyártásának befejezésével gyakorlatilag potens sportmodell nélkül maradt – ne feledjük, hogy az utolsó mohikán szerepét betöltő Civic Type-R legyen akármilyen jó, mégiscsak egy kompakt családi autóból kialakított, konkurenciához képest mára kissé megfáradt modell. Az új Honda CR-Z sportkupé tehát egy alaposan kiéheztetett piacra lépett be.

Az autórajongók számára fogalom az 1983-tól 1991-ig Honda CR-X sportkupé – méghozzá teljes joggal, hiszen a kocsi anyagilag viszonylag kevésbé eleresztett vásárlók számára is elérhetővé tette a valódi vezetési élményt, ráadásul igen megbízhatónak számított. No és persze nagyon dögösen nézett ki.

Az egyáltalán nem titkoltan a legendás ős előtt tisztelgő új Honda CR-Z is garantáltan elcsavarja majd az autók szerelmeseinek fejét – és nemcsak azokét, akik még emlékeznek a CR-X korszakra. Erre garancia a rendkívül attraktív, párját ritkítóan következetes dizájn: az autón egyetlen, a formatervből kilógó elem sincs.

A Honda CR-Z minden nézőpontból remekbe szabott. Ennek megfelelően szemből is igen vonzó: inkább jópofán vagány, semmint erőszakos. A mai divatnak megfelelően a szép formájú első lámpákban LED-sor szolgáltatja a nappali menetfényt, ám itt ez a megoldás valahogy nem tűnik olyan erőltetettnek, mint sok más márka esetében. Külön dicséretet érdemel a hűtőrács és a lökhárító dizájnja is.

Kevés olyan autó van, amelyik talán oldalról mutat a legjobban – nos, a Honda CR-Z ezek közé tartozik. A sportos, ék alakú sziluettet remekül egészítik ki a szögletes formák, a meredeken felfelé tartó, karakteres övvonal és a küszöb feletti él. Aprónak tűnő, ám igen hatásos részlet a cápauszony formájú tetőantenna, amelyet ráadásul a kisgyerekeken kívül mindenki láthat is, mert az autó mindössze 1395 mm magas. Szögletessége ellenére a CR-Z oldalról sem akar túlságosan macsónak tűnni: a kicsiny, süllyesztett ajtókilincs garantáltan elnyeri majd a különlegességre vágyó hölgyek tetszését is, noha annak kialakítása a hosszú körmöknek nemigen kedvez.

A far se semmi. A széles nyomtáv eleve megteszi a hatását, amelyre ráerősít a nagyméretű, masszív lökhárító, a széles váll, nem is beszélve a különleges formájú, a legendás ős előtt tisztelgő kétrészes hátsó szélvédőről és a látványos, LED-ekkel ellátott – a Honda Insightére hasonlító – hátsó lámpákról. A tervezőknek az apró részletekre is kiterjedt a figyelmük: ehhez hasonlóan ízléses lökhárító-betétet legfeljebb a Hondánál jóval drágább autókon láthatunk.

A külső által felkeltett lelkesedés csak tovább fokozódik az attraktív formájú, jó oldaltartású ülésekbe huppanva. Akármerre nézünk, kifejezetten tetszetős, sőt olykor játékos részleteket látunk, a high-tech műszerfal pedig mintha egy űrhajóból került volna ide. A kukacoskodóknak feltűnhet, hogy az extravagáns, egyéni formák mindenütt kopogósan kemény műanyagokat takarnak, ám a makulátlan kidolgozási minőségbe ők se nagyon tudnak majd belekötni. A CR-Z műszerfala a motor beindítása után kápráztatja el csak igazán bent ülőket. Ilyenkor felkapcsolódik a háromdimenziós hatású műszeregység kék háttérfénye, ami különösen este nagyon hatásos. Ha ez nem lenne elég, kék színű fény világít számos műszerfali kapcsoló, a belső kilincsek, sőt még az ajtóban lévő hangszórókeretek körül is. A kék dominanciáját akkor törhetjük meg kissé, ha az üzemmód-választó kapcsolók közül az „ECON’ vagy a „SPORT” feliratút nyomjuk meg – előbbi esetben a fordulatszámmérővel kombinált digitális sebességmérő óra sejtelmes zöld színben dereng, utóbbiban pedig a sebességmérő körüli karika vörösen izzik.

Aki ezek után azt hiszi, hogy praktikum áldozatául esett a virtuozitásnak, téved. A CR-Z műszerfala ugyanis nemcsak meglepően ergonomikus, hanem praktikus is, hiszen a – megvilágított – kesztyűtartó kellően nagy, a műszerfal tetején fedeles tároló rekesz található és persze van két pohártartó is.

Kompakt sportkupéról lévén szó, a Honda CR-Z-től dőreség lenne elvárni, hogy négy felnőttnek kényelmes helyet nyújtson. Nem is nyújt: a hátsó ülés fölött olyan erősen lejt a tető, hogy még egy kisebb növésű felnőtt is kénytelen lehajtott fejjel ülni, és hát a lóca formázása sem valami hívogató. Egyébként sincs fejtámla, így ide legfeljebb gyermekülések helyezhetők el, amelyeknek rögzítése a hárompontos biztonsági övek és az ISOFIX rögzítési pontok segítségével lehetséges. A hátsó üléstámlák egyébként egyetlen mozdulattal ledönthetők, amely művelet után a szerény, 214 literes csomagér rögvest 401 literes nő.

De a lényeg, ugyebár, a vezetés. A Honda CR-Z ezen a téren sem vall szégyent, noha az autó nem nyújtja azt a sportosságot, amit a forma – és a dicső elődök – miatt sokan elvárnának. Tulajdonképpen már a műszaki adatok is árulkodók: noha igen korszerű, nem lehet csodákat várni egy 1,5 literes, négyhengeres, 114 lóerős benzinmotor és egy 14 lóerős elektromotor alkotta hibrid hajtáslánctól, amelynek összteljesítménye 124 lóerő, legnagyobb nyomatéka pedig 174 Nm, főleg úgy, hogy az autó saját tömege 1245 kg. Aki valamennyire is sportos menetteljesítményeket akar előcsalogatni a CR-Z-ből, bizony sűrűn kapcsolgathat a – hibridek között ritkaságnak számító – hatgangos, parádésan pontos váltóval. Persze nem árt, ha mindenekelőtt megnyomja a SPORT feliratú gombot, mert ECON és NORMAL üzemmódban sima gázadásra kissé enerváltan reagál az autó.

Ezzel együtt a 9,9 másodperces 0–100-as sprint és a 200 km/órás végsebesség a többség számára elég lehet, pláne úgy, hogy a vezetés élvezetét biztosító egyéb elemek abszolút rendben vannak. A sportosan keményre hangolt futómű kiváló úttartást biztosít, a kormányzás pedig közvetlen és pontos. Az úthibákat persze jól érzékelik majd a bent ülők – ez inkább csak a miénkhez hasonlóan rossz állapotú úthálózattal rendelkező országokban lehet probléma.

Az élményekért cserébe a Honda CR-Z egyáltalán nem kér sokat: a gyári adatok szerint az autó 100 kilométerenként 5 liter benzinnel is beéri, miközben kilométerenként csak 117 gramm szén-dioxidot ereget a légkörbe. A kiváló értékek a korszerű, lekapcsolható szívószelep-sorral ellátott benzinmotornak, a start-stop rendszernek, a jó fokozat-kiosztású váltónak és a belső égésű motort kisegítő elektromotornak köszönhetők. A fogyasztás nyilván alacsonyabb is lehetne a tisztán elektromos haladást is lehetővé tevő teljes hibrid meghajtással – valószínűleg azért választották az egyszerűbb, ún. lágy hibrid megoldást, mert az könnyebb és nyilván valamivel olcsóbb is.

Ettől még a Honda CR-Z nem lesz a kispénzűek autója, hiszen az árcédulán 6 499 000 forintos összeg szerepel. Más kérdés, hogy a nálunk kínált egyetlen GT szint gyakorlatilag minden biztonsági és kényelmi felszerelést – a teljesség igénye nélkül: 16 collos könnyűfém keréktárcsák, aktív fejtámlák, hat légzsák, emelkedőn való elindulást segítő asszisztens, menetstabilizáló, riasztóberendezés, xenon fényszórók, ködlámpák, multifunkciós bőrkormány, alumínium-bőr bevonatú váltókar, alumínium pedálok, négy irányban állítható kormány, állítható magasságú vezetőülés, sebességtartó automatika, eső- és fényszenzor, automata légkondicionáló berendezés, elektromosan állítható, fűthető és behajtható külső tükrök, Bluetooth-csatlakozós mobiltelefon-kihangosítás, hat hangszóróval és mélynyomóval ellátott hifiberendezés – tartalmaz. A metálfényezésért jutányos összeget, mindössze 88 000 forintot számítanak fel. Pluszban rendelhető tétel csak kettő van, nevezetesen a bőrkárpitozás és a panoráma napfénytető. Előbbi 420 000 forintba kerül, utóbbi pedig csak egy, a bőrkárpitozást is tartalmazó, 520 000 forintos csomag megvásárlásával érhető el.

A legtöbben nyilván még így is rettentően soknak tartanak ennyi pénzt egy korlátozott használati értékű autóért – de az ilyen rétegmodelleket nem is szabad összehasonlítani például a praktikumra kihegyezett, általában sokkal nagyobb szériában gyártott, következésképpen olcsóbban előállítható családi autókkal. De hát a CR-Z célcsoportját nem is a költséghatékonyságot és józanságot elsőrendű szempontokként tekintő vásárlóréteg alkotja, hanem azok, akiknek az autóról nem az A-ból B-be való eljutás, hanem a vezetés öröme, az élmény jut eszébe. Az ilyesmit pedig a vetélytársak sem adják olcsóbban. És többségük nem is ilyen stílusos.