A VW Passat már évtizedek óta az egyik, ha nem a legkedveltebb modell a középkategóriában Európa nagy részén, így nálunk is. A népszerűség oka természetesen nem a formatervezési bravúrokban, még csak nem is a technikai virtuozitásokban keresendő: a Passat a gyártó szándékai szerint megjeleníti mindazon értékeket – visszafogottság, stabilitás, megbízhatóság –, amelyek olyannyira fontosak az elsődleges célcsoportnak tekintett üzleti világban.

A fenti tulajdonságok többé-kevésbé a Passat jelenleg futó generációjára is jellemzők, jóllehet, esetében a VW szakított némely korábbi hagyománnyal. Feltűnő például az a szándék, amellyel a Passatot a prémium kategória irányába kívánták eltolni. Na nem túlzott mértékben, hiszen akkor veszélyeztette volna a konszerntárs Audi A4 pozícióit. A pozicionálásnak megfelelően a vevőknek a kombi – vagy ahogy a VW-nél nevezik: Variant – változatban sem pusztán a praktikusabbik, „teherhordó” Passatot kell látniuk, hanem a limuzinnál tágasabb, ugyanakkor legalább ugyanolyan elegáns utazóautót. Ez a szándék nagyjából teljesült is, hiszen sokak szerint a Variant harmonikusabbra sikerült, mint a négyajtós változat.

Az elölnézet természetesen teljesen megegyezik a limuzinéval. Azaz részleteiben igen figyelemre méltó – szépek a lámpák, igen elegáns a lökhárítóba integrált irányjelző –, viszont összhatásában kevésbé jól sikerültnek tűnik. Az enyhe diszharmónia felelőse a nagyméretű, teljes egészében krómozott, ún. single frame hűtőrács, amely túlzott hivalkodásával már-már a jóízlés határait feszegeti.

Oldalról már nincs semmi probléma, a Passat Variant innen nézve tökéletesen megfelel a VW-s sztereotípiának: sallangmentes, masszív és visszafogottan elegáns. Egyéb kategóriatársakkal ellentétben a tervezők nem erőltették a dinamikus megjelenést, így nincsen meredeken felfelé tartó övvonal, nem domborodnak izmosan a lökhárítók, hiányoznak a karosszériába vasalt furfangos élek-hajlatok és a puttony vége sem csapott. Mindez vélhetően nem is fáj majd a Passat megfontolt vásárlóinak, akik tudják: mindezen részleteknek vajmi kevés hasznuk van a hétköznapokban. Igaz, a decens krómdíszítésnek sincs sok, de azon legalább szépen csillog napfény az irodaház parkolójában vagy a kertvárosi családi ház előtt. Ennél persze sokkal lényegesebb, hogy az ablakfelületek nagyok, akárcsak csak az ajtók – a mindennapi használat során ezeknek nagy jelentősége van.

A Passat Variant fara – legalábbis a kombik között – kifejezetten elegánsnak számít, olcsó, hatásvadász részlet sehol. A lámpában valódi LED-ek világítanak, nem úgy, mint néhány vetélytárs esetében.

Aki ült már az elmúlt egy-másfél évtizedben Volkswagenban, annak számára beltér nem szolgál túl sok meglepetéssel. A formák egyszerűek és letisztultak, az anyagok minősége jó, a kidolgozás pedig tökéletes. A műszerfal is abszolút méltó a higgadt Passatos világhoz. Minden kezelőszerv könnyen elérhető és rendkívül precízen működik, az elegáns műszeregység pedig könnyen leolvasható. Egyedül egy valamivel lehet elrontani az összhatást: a drágább kivitelekhez rendelhető, meglehetősen szintetikus hatású, ízlésesnek aligha nevezhető fa díszbetéttel.

A Passat Variant utastere – ahogy az egy utazóautótól elvárható – igen kényelmes. Nemcsak elöl, hanem hátul is, ahol ha három nem is, de két személy még hosszú távon is komfortosan utazhat a bőséges fej- és lábtérnek köszönhetően.

Négy ember úti poggyászai is bőven elférnek a nagyon jól kihasználható, ízlésesen kárpitozott, 513 literes csomagtartóban. Az osztottan dönthető hátsó üléseknek köszönhetően 1641 literes tér áll a tulajdonos rendelkezésére. A rakodóperem alacsony, segítve a nehezebb tárgyak beemelését. Felárért a csomagtér-ajtóhoz akár elektromos mozgatás is rendelhető.

A Passat Variant futóműve – mi sem természetesebb – igényes konstrukciójú. Ennek megfelelően az autó rendkívül stabilan fut minden körülmények között és a rugózási kényelem is méltó egy nívós utazóautóhoz. Sportos menettulajdonságokat, vezetési élményt mindazonáltal nem szabad elvárni a Passattól – de hát nem is kanyargós utakon való csapatásra tervezték. Ennek tükrében nem is akkora hiba a szintetikus, nem túl sok visszajelzést adó kormányzás.

A Passat Varianthoz igen bőséges motorkínálatból válogathatnak a vásárlók: hétféle benzines és háromféle dízelmotor érhető el jelenleg hozzá. A leggyengébb benzinmotor az őskövület 1,6 literes, 102 lóerős, nyolcszelepes egység, amely érthető módon eléggé visszafogott dinamikával mozgatja a testes autót, ráadásul fogyasztása sem dicsekvésre méltó. Egyetlen erénye, hogy kiforrott, megbízható darab. Sokkal jobb választás nála a TSI motorok valamelyike, amelyek közül a gyengébbik, 1,4-es változat 122 lóerős, az erősebbik 1,8-as pedig 160. Érdekesség, hogy utóbbi motor sokkal nagyobb teljesítménye ellenére átlagosan ugyanannyit – 7,8 l/100 km – fogyaszt, mint a harmatgyenge 1,6-os.

Aki több pénzt tud szánni autóvásárlásra, érdemes megfontolnia a kétliteres, szintén négyhengeres, turbófeltöltéses, 200 lóerős TFSI motort is, amely rendkívül dinamikussá teszi az autót, miközben fogyasztása sem szökik az égig.

A 3,2, illetve 3,6 literes, hathengeres turbómotorok csak a 4Motion összkerék-meghajtással párosítva és csak igen gazdag felszereltséggel vásárolhatók meg. Jóllehet, ezek az erőforrások is kitűnő darabok, piaci részesedésük alacsony az eleve magas indulóár, a magas adóbesorolás és fenntartási költségek miatt.

A kínálat része még a korábbról ismert kétliteres, négyhengeres, közvetlen befecskendezéses, 150 lóerős FSI motor, amely kizárólag összkerék-meghajtással együtt rendelhető. Ezen erőforrás mellett nem szól túl sok érv, hiszen drága és a fogyasztása is elég magas, miközben nyomába sem ér a hasonló teljesítményű turbós motoroknak.

A belépő dízel erőforrást a kétliteres, 110 lóerős, közös nyomócsöves motor jelenti, amely a hangsúlyozottan igen takarékos BlueMotion változathoz rendelhető meg. Már ez a motor is tisztességesen, a hétköznapi igényeket tökéletesen kielégítően mozgatja az autót, fogyasztása és károsanyag-kibocsátása pedig rendkívül szerény.

A legnépszerűbb a szintén kétliteres, 140 lóerős szintén közös nyomócsöves egység, amely igen halkan és kulturáltan jár. A 320 Nm-es nyomaték bármilyen közlekedési helyzetben elég, még az autó terhelt állapotában is. A 100 kilométerenkénti átlagfogyasztás 5,8 liter gázolaj, ami igazán barátinak számít egy, a 0–100-as sprintet 10 másodperc alatt lefutó, 200-nál is nagyobb végsebességű, aránylag nagyméretű autótól.

Némi felárért rendelkezésre áll ugyanennek a motornak a 170 lóerős változata, amely már 350 Nm-es nyomatékkal dicsekedhet. A plusz erő mindössze 0,1 liternyi többletfogyasztással jár.

Akárhogy is legyen, aki a Passat Variantot választja, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Már a legolcsóbb, 1,6-os motorral hajtott, elsőkerék-meghajtású változatért is 6 858 000 forintot kell fizetni, de a jobb benzines és dízel erőforrásokkal már inkább 8-9 millió forintos árral kell számolni. Ráadásul akkor még mindig csak a legalacsonyabb, Trendline szintnél járunk – ezen kívül még hatféle felszereltségi lépcső van. A bizonyos szintek nem állnak rendelkezésre minden motorhoz, és fordítva: bizonyos motorok csak bizonyos felszereltséggel vásárolhatók meg.

A Passat Variant tehát egyáltalán nem olcsó autó, még újabb vetélytársaihoz képest sem. A magas árért cserében azonban magas presztízsű, jó minőségű, remek ártartással rendelkező autót kap a vásárló.