A sportautók drágák, többségük nagyon. Ez részben érthető is, hiszen általában kis példányszámban készülnek, így a fejlesztés, a gyártás, sőt az egész cégfenntartás költségeit a nem túl nagyszámú vevőn kell behajtani. Ez a helyzet a patinás brit Lotus sportautókkal is, igaz, azok még így is aránylag jutányos árúnak számítanak a sportkocsik között.

A Lotus Exige-től mi sem áll távolabb, mint a kispolgárias finomkodás. Minden porcikájából sugárzik, hogy ez a kocsi a vezetés színtiszta élvezetére, a versenypályára termett. Ott pedig kit érdekel, hogy az autó híján van mindenféle divatos, pláne felesleges sallangnak. A tulajnak jóformán be kell érnie annyi dizájnnal, amennyit az autó első részén talál, azaz az elnyújtott, ovális formájú lámpákkal, valamint az ablak előtt található, a lökhárítón lévő légbeömlő-nyílásokra hajazó kivágással. A klasszikus, ’60-as, ’70-es évekbeli sportkocsikra emlékeztető, oldalra hajló szélvédőről egyetlen – persze nem divatos aeroblade, hanem hagyományos –, nagyméretű lapát igyekszik eltávolítani az esőcseppeket.

Oldalról igazi purista formáját mutatja az Exige. A hátsó kerék előtt lévő kopoltyú ez esetben tényleg valódi, hiszen a középmotor azon keresztül – az intercooler pedig tetőn lévő kopoltyún át – kapja a levegőt. Az üzemanyag-töltő nyílás kb. egy magasságban van a vezető fejével – a langalétáknak így is enyhén le kell hajolniuk tankoláskor, hiszen az Exige magassága csupán 1143 mm.

A kis Lotus talán hátulról néz ki a legjobban – nem véletlenül, hiszen az autóstársak többsége úgyis ebből a szögből látja legtöbbször. Aki esetleg nem tudná, azzal nagyméretű „LOTUS” felirat tudatja, hogy mi is előzte le az imént – már ha olvasás helyett arra a kis időre a figyelmét nem nagyméretű diffúzorok, valamint a cseppet sem jelképes méretű hátsó légterelő kötik le.

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a belsőre nem igazán illik a „kényeztető” jelző. És persze oda be is kell jutni valahogyan: a művelethez még a nem túl nagytermetűeknek is hétrét kell görnyedniük, majd óvatosan – nehogy álluk a térdükkel találkozzon – be kell gyömöszölniük magukat a sportülésbe. Amely természetesen kőkemény, cserébe viszont olyan tartása van, hogy nincs az az oldalirányú gyorsulás, amely hatására kicsúszna belőle a test.

A Lotus vásárlóit az említettek persze egyáltalán nem zavarják, sőt valószínűleg megelégedéssel nyugtázzák, hogy a Lotus egy cseppet sem puhult el – ellentétben számos más márkával. Erre bizonyíték az utastér spártai berendezése: amerre nézünk, csupasz alumínium felületek, kemény műanyagok, de műszerből is épp csak annyi van, amennyi feltétlenül kell. A kényelmi berendezések sora igen rövid: elektromos ablakemelők és Alpine CD-s rádió. Slussz. Feláras tételből sincs sok, egészen konkrétan kettő van: az egyik a két légzsákot, valamint iPod-csatlakozót tartalmazó Sport Touring csomag, a másik pedig az ultrakönnyű légkondicionáló-berendezés. Mindez csak az Exige S változat esetében igaz, mert az erősebb Exige Cup260-ban mindez a tömegoptimalizálás miatt szóba sem jöhet.

Aki netán mégis méltatlankodna a tőrőlmetszett egyszerűség miatt, azonnal elfelejti minden búját-baját, amint beindítja motort. Amikor az 1,8 literes – egyébként Toyota-eredetű – turbófeltöltéses motor vad horkantással életre kel, a korábban esetleg tamáskodók számára kezd világossá válni, hogy miért is éri meg kifizetni az autóért a nem kevés pénzt. A vezetési élmény pedig egyenesen frenetikus. Talán még a szegényesebb fantáziával rendelkezők el tudják képzelni, hogy a 218, a Cup260 esetében pedig 257 lóerős, rövid ideig akár 8000-es percenkénti fordulatszámra is felpörgethető, a hátsó kerekeket hajtó motor milyen vehemenciával viszi az alumíniumvázas karosszériájú, 935, illetve mindössze 890 kilogrammos autót. Sokat elmond, hogy a 0–100-as sprint egyik esetben 4,2, a másikban pedig kevesebb, mint 4 másodpercig tart. Az amúgy is magasra szökött adrenalinszintet tovább növeli a fantasztikus motor- és kipufogóhang, ami – nem lévén hangszigetelés – minden csillapítás nélkül jut be az utastérbe. Ehhez járul még a rendkívül közvetlen – szervorásegítés nélküli – kormányzás és a hihetetlen stabilitás. A kuplung és a hatfokozatú váltó annak rendje-módja szerint nyersen működik, a kapcsolásokat jól hallható mechanikai zajok kísérik. Az élmény tehát már-már szupersportkocsihoz méltó, a fogyasztás és a CO₂-kibocsátás viszont nem: az Exige S a gyári adatok szerint kilométerenként mindössze 216 g szén-dioxiddal járul hozzá a globális felmelegedéshez.