|
Igazából nem is annyira új a történet, hiszen a Great Wall kínai gyártó már tavaly óta termel Bulgáriában, az üzem évi 50 ezer darab autót képes előállítani, de minimális beruházással 70 ezerig felfuttatható a termelés, ha van rá igény.
Márpedig van, bolgár részről mindenképpen, mivel elérkezettnek szánták az időt arra, hogy valóra váljon az évtizedek óta dédelgetett, számtalanszor dugába dőlt terv, a bolgár autógyártás (lásd keretes írásunkat).
Bulgária ugyanis lemásolná a szlovák, és most már mondhatni, magyar példát, és bőszen lobbizik azért, hogy újabb gyártók települjenek meg az országban. A bolgár gazdaság ugyan nem a legversenyképesebb, és meglehetősen sok kritika éri a lassú és körülményes adminisztrációt, a viszonylag magas korrupciót is, amit azonban ellensúlyozhat az alacsony társasági is személyi adó, valamint az autóipari beszállító cégek viszonylag nagy száma.
Nem meglepő, hogy az e héten kezdődő nagyszabású autóipari konferencián többek között a BMW, Mercedes és Hyundai képviselői is jelen lesznek, akikkel állítólag már hosszabb ideje tárgyalnak a bolgárok a jövőbeni együttműködésről.
A Bulgarrenaulttól a Roverekig
A bolgár autógyártás hallatán a legtöbb embernek egy nagy fehér folt tolul csak az emlékezetébe, a témában jártasabbaknak viszont talán felrémlik egy mai szemmel nézve is szép sportkupé és a legendás Monte-Carlo Rally. Ilija Csubrikov és Atanasz Agura 1969-ben egy Bulgaralpine nevű kétajtós kupéval állt rajthoz, az áramvonalas autóból kupé és kabrió is készült. Magánszemély nem nagyon juthatott hozzá a mindössze nagyjából száz darabban gyártott járműhöz, néhány politikus és ünnepelt színész kivételével.
Ennél több futott viszont az utakon a Renault 8 alapjaira épülő, azzal gyakorlatilag megegyező Bulgarrenault 8-ból, valamint annak utódjából, a Bulgarrenault10-ből. Ezekből is azonban csak néhány ezer darab készült, igaz, még importra is futotta, Jugoszlávián kívül Ausztria is hozzájuthatott a bolgár autógyártás remekéhez.
A hazai igényeket azonban sem ez, sem a később Bulgáriában összeszerelt Moszkvicsok (407-es és 408-as) nem tudták kielégíteni. A 80-as években a bolgár íróról, Aleko Konsztantinovról elnevezett 21412-esből ennél többet, 32 ezret szereltek össze, de az összesen valamivel több, mint 300 ezer bolgár Moszkvics (23 év alatt!) is kevésnek bizonyult, a rendszerváltás pedig keresztülhúzta a Zaporozsec bolgár gyártásának tervét.
A 90-es években még a Rover próbálkozott bulgáriai gyártással, de ez is gyorsa zsákutcának bizonyult. A 2000-es években a focistából politikussá avanzsált, Máris szomszédra emlékeztető fizimiskájú Lecskov (akire a sportrajongók leginkább a '94-es vb-n a németek ellen fejelt parádés, mindent eldöntő gólja miatt emlékeznek) Szliv várospolgármesterként lobbizott egy bolgár autó megteremtése mellett. A Mercedes-Benztől kölcsönkért mérnökök segítségével meg is épült néhány, az A-osztályra emlékeztető, Univers névre kersztelt jármű, de a kezdeményezés ismét elsorvadt.
A bolgárok azonban nem adják fel: talán majd most megtörik az átok, és a megjelenhetnek a piacokon a Made in Bulgaria feliratú autók.
|
