|
 Aki ott volt velünk a kaposújlaki Alfa Romeo-találkozón, vagy olvasta az eseményről készített riportunkat, annak valószínűleg feltűnt egy meghatározhatatlan színű 166-os, amely a többi autóval ellentétben nem csak katonás rendben felsorakozott a többiek mellé, de büszkén mutogatta intim részeit is, a motorjától kezdve az utastéren át, egészen a csomagtartóig. Némi egyeztetés után a múlt héten sikerült egy kicsit több időt együtt tölteni a tulajjal, Viktorral (a.k.a. Totti), akivel egy kicsit elmerültünk az Alfa-buzéria bugyraiban.
Mindig is szerettem volna tudni, hogyan pistul bele az ember egy adott autótípusba, bár a kérdésre ezúttal sem kaptam egyértelmű választ. Gyanakodtam én mindenre, családi hagyományra, a nagypapától örökölt első Alfára, gyerekkori „traumára”, de Viktor is csak hümmögött és azt ismételgette, hogy egyszerűen csak piszokul tetszik neki a 166-os. Mondjuk megértem, mert bár ezek a kocsik hajlamosak teljesen beleolvadni az utca forgatagába, közelebbről szemlélve viszont meglepően formás autók, elvégre olasz vasakról beszélünk.
A 166-ost egyébként 1998-ban mutatta be az Alfa Romeo, az autókat pedig az Audi A6, illetve az 5-ös BMW-k versenytársának tekinthetjük. Éppen ezért tele is pakolták minden létező extrával a klímaberendezéstől kezdve, az esőérzékelős ablaktörlőkön és a millió légzsákon át a xenon-fényszórókig. 2003-ban jött a facelift és a 166-os orrát is az időközben megjelent 147-eséhez igazították, bár nekem személy szerint a régi pofa jobban tetszik.
Anno, új korában egy ilyen autó bizony nehezen állt meg tízmillió forint alatt, így nagyot néztem, amikor Viktor közölte velem, hogy épkézláb darabot már egymillió alatt is kifoghatok, bár ez esetben illik 3-500 000 forintot félrerakni egy nagyszervizre, hiszen bármilyen jól sikerült típus is a 166-os, a magyar utak azért mély nyomot hagynak benne. Úgy gondolom, ezek után joggal merült fel bennem a kérdés, hogy akkor az övé mennyibe került, illetve hogy mennyit is ér most. Aztán persze kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű és egzakt dolog, mint amilyennek tűnik, hiszen ha valakin olyan súlyosan eluralkodik az autóbuzéria, mint Viktoron, akkor hajlamos megfeledkezni arról, mennyit is költött a kocsira azóta, hogy a birtokában van. Végül abban maradtunk, hogy a használtpiacon forgó, facelift előtti darabok árának többszöröséről beszélünk és ebben vastagon benne van a speciális gyöngyház fényezés, amitől az autó minden szögből másmilyen színű, illetve a Loudlink hi-fi, a 7 hüvelykes DVD-lejátszó, a full Zender spoiler-szett, na meg a kétoldalt kivezetett kipufogó, hogy a 18 hüvelykes, matt fekete alufelnikről ne is beszéljünk.
Összességében viszont amilyen ijesztő és boyracer-pozitív az extralista, olyan visszafogott és ízléses az autó a valóságban és igen, úgy is lehet egy kisebb vagyont költeni egy autóra, hogy az a tuning után is megőrizze eredeti karakterét, de ami még ennél is fontosabb, a méltóságát. Viktor 166-osa nincs porig ültetve, mégis tiszteletet parancsol, mi pasik a négy kipufogóvég meg a küszöbtoldatok, a csajok pedig a fényezés miatt fordulnak utána az utcán és akkor a hangjáról még nem is beszéltünk...
|
