AUTÓ
STAT

Anno, főiskolás koromban éjjel-nappal számítógép alkatrészekkel bizniszeltünk. A címben szereplő kifejezés is onnan származik, ha jól emlékszem, az azóta az AMD-be beolvasztott ATI egyik Radeon-szériás videokártyáját hívtuk így, amelyből készült egy viszonylag olcsó kivitel. Ugyanazt a bivalyerős GPU-t (grafikus processzor) tették a lapra, de feleannyi memóriát mellékeltek hozzá, és azt is alacsonyabb órajelen pörgetve, mint a drágább változatét.



Nem kell minden egyes szót érteni a fenti eszmefuttatásból, mert segítek: Ahogy az a bizonyos videokártya, úgy a ráncfelvarráson átesett Fiesta is kiváló termék egy-egy olyan hibával (legyen inkább mellényúlás, mert okosan böngészve a konfigurátort, orvosolható), ami sokkal többet von le az élvezeti értékéből, mint amennyi még tolerálható. Előbbinél a memória hiánya, utóbbinál meg az az átkozott PowerShift automata váltó a baj forrása, tönkrevágva az összes olyan fícsört, amitől egyébként szerethető lenne a konstrukció.



Pedig a frissített Fiesta dögös, az elejére műtött rájapofával végre igazán karakteres arcot sikerült varázsolni neki. Az első lámpaburák már az előző modellen is tetszettek, csak akkor valami még hiányzott a képből. Ezt az űrt töltötte most be az új hűtőmaszk, esztétikai szempontból tehát nálam révbe ért az autó. Kívülről egyébként nagyjából az áttervezett orr az összes említésre méltó változás, de az utasteret is muszáj volt megvariálni egy picit, hogy új autóként lehessen reklámozni a modellt. Ennek a ráncfelvarrásnak esett például áldozatául a klímaberendezés tanksapkányi tekerentyűje, az új modellben ugyanis a helyén csak gombokat találunk. Nincs velük semmi baj, de nekem hiányzik az a nagy bunyevác tárcsa.



Sokan panaszkodtak az automata váltó manuális üzemmódját kapcsoló gombok elhelyezésére, de én egy hét alatt annyira megutáltam a PowerShiftet, hogy ezzel az üzemmóddal eleve nem, illetve csak érintőlegesen kísérleteztem. Muszáj volt, mert a Budakeszi úton felfelé araszolva az autó képtelen volt lépést tartani a néha meg-meglóduló kocsisorral, mert a váltó nem tudta eldönteni, hogy melyik fokozatra is lenne szükség. Nem az egyhatos szívómotorral volt a baj (az teszi a dolgát, fürgén, lendületesen mozgatja az autót), hanem a szerencsétlen váltóval, amit csak kézi üzemmódba rakva lehetett arra kényszeríteni, hogy ne kapcsoljon indokolatlanul kettesnél feljebb.



Az idegesítő automatát leszámítva viszont a Titanium felszereltségű Fiestával nagyon kellemes hetet töltöttünk együtt. Igaz, abban a pár napban végig hőségriadó volt érvényben és megrázó élmény volt 6-8 óra után belehuppanni a napon ácsorgó, fekete bőrös tesztautóba. Olyankor klímaberendezés ide, vagy oda (elvégre nem az ülést hűti), sivalkodós hangulatban teltek a hazaút első percei. Ha holnap azzal ébrednék, hogy ilyen Fiestám van, rögtön vennék hozzá nyárra egy vagány árnyékolót, így legalább a bőr nem ontaná a hőt.



A tavaly februárban, téligumival, biciklikerékkel próbálgatott dízel Fiesta Van-nél valahogy nem tűnt fel, mennyire agilis és masszív felépítésű kisautó ez. Most viszont rendes gumikon, ideális útviszonyok között és persze egy sokkal jobb természetű, pörgős benzinmotorral próbálgattam. Hát ég és föld! Nem rossz az 1,4-es TDCi, de azért mínusz öt fokban a francnak volt kedve a téli abroncsokkal radírozni. A nyári konfigurációval viszont végre megtapasztalhattam, hogy nagyon lehet menni az autóval. Csak az automata váltó hibája, hogy nem angolnamód fűztem át magam a főváros forgalmán, annyira kiszámíthatatlan a PowerShift.



A futómű feszes, a kormány közvetlen, az 1,6-os motor hangja pedig kellemes, csak ugye nem mindig azon a fordulaton muzsikál, amit elvárnánk tőle. Talán az agyhalott váltó számlájára írható ezek után az is, hogy bő 9 literes átlagfogyasztással adtam le a kocsit annak ellenére, hogy nem csak dugóban álltam vele és nem is nyomtam ki a szemét. Ez egy ekkora autó esetében nálam bizony sok, még ha a tesztautóban lévő motor nem is egy mai darab.

Összességében tehát az új Fiesta is jó Fiesta, csak ezt az automata váltót kell elfelejteni, a kényelmes bőrülések, a zseniális fűthető szélvédő maradhat. Ahogy azt az ST-nél már láttuk, lehet még ezzel-azzal javítani is rajta, de most már nagyon, de nagyon kipróbálnánk a Ford díjnyertes, egyliteres EcoBoost turbómotorjával is. Ha csak feleolyan jól muzsikál, mint a 900 köbcentis Renault TCe, akkor simán agyonveri a konkurenciát.

Adatok:

Ford Fiesta 1,6 PowerShift Titanium